Hetedíziglen is tízezrével szedi áldozatait Vietnámban az amerikai harci méreg

Egy fogyatékos baba születése Vietnámban súlyos átoknak számít. A babona szerint a szellemek így büntetik meg a szülőket előző életükben elkövetett vétkeikért. Ki tudja, mi rosszat tehetett Nguyen Van Dam, Dao Thi Hoan vagy Huynh Thi Thua anyja-apja. Az ő gyerekeik fényképe ugyanis ott látható Ho Si Minh-város, a néhai Saigon Háborús Áldozatok Múzeumában, annak a végeláthatatlannak tűnő, szívszorongató bemutatónak a részeként, amely súlyos szellemi és fizikai károsodásokkal élő gyermekeket és felnőtteket ábrázol. A szülőket sújtó szigorú „szellem” neve: Agent Orange, a vietnámi háború során az amerikaiak által alkalmazott lombtalanítószer.

Az Agent Orange két vietnámi áldozata /// Generációkon át

AFP

A múlt század negyvenes éveiben egy amerikai botanikus, Arthur Galston újfajta műtrágya után kutatott. A legjobb eredményt a TIBA nevű szerrel érte el. Hatására a szója gyorsabban nőtt, és hamarabb virágzott. De csak akkor, ha kis mennyiségben alkalmazta. Ha megnövelte a dózist, a növény először fékezhetetlen növekedésbe kezdett, majd a levelei elhervadtak, és barna morzsaként lehullottak.

Felfedezője tudta nélkül a hadsereg lombhullató szert dolgozott ki a TIBA-ból. A gyártást két vegyipari konszern, a Monsanto és a Dow Chemical vállalta. John F. Kennedy elnök utasítására 1961-ben próbálták ki első ízben, majd 1965 és 1971 között hadrendbe állították. Az Agent Orange elnevezést a szállítására szolgáló tartály narancsszínű jelzéséről kapta.

Korabeli Agent Orange-szóró bevetés amerikai szemszögből, egy hajóról:

A cinikus módon Ranch Hand – magyarul gazdasegéd – névvel illetett hadművelet során az amerikaiak a dzsungellombozatot akarták eltüntetni, hogy a levegőből felfedhessék a vietkong gerillák rejtekhelyeit. Később a rizsföldeket és a falvakat is permetezni kezdték, hogy kiéheztessék az ellenségüket. A hadsereg igénye egy idő után annyira megnőtt, hogy a két gyár kapacitása már nem volt elegendő, ezért a T-sav nevű előterméket importálniuk kellett, többek között a Vietnámmal amúgy szolidáris Csehszlovákiából. A gyártó Spolana vállalatnál valószínűleg nem is tudták, mire használják fel a terméküket, csak a jól jövedelmező dolláros exportot tartották szem előtt.