Sok millió dühös ember Donald Trump jövőjét is eldöntheti

Elnöki beszéd helyett kampányrendezvényt kapott, aki hétfőn meghallgatta Donald Trump bejelentését. Napokat kellett várni, hogy elnökük közvetlenül mondja el az amerikai polgároknak, mit gondol George Floyd erőszakos haláláról, az azt követő tömegtüntetésekről és a több nagyvárost megbénító zavargásokról. A Minneapolisban rendőri intézkedés során életét vesztő Floyd ügyét pár mondatban lezárta. Részvétét nyilvánította a családnak, megígérte, hogy igazságot fognak szolgáltatni, és „George nem halt meg hiába”. Majd hét percen át fenyegette és „belföldi terroristának” minősítette a zavargások résztvevőit.

„Harcolni fogok önökért mint a törvény és a rend elnöke” – üzente választóinak, azokat a kormányzókat pedig, akik nem lépnek fel elsöprő erővel az erőszakos tüntetőkkel szemben, megfenyegette, hogy az Egyesült Államok hadseregét veti be utcáik megtisztítására. Ezt a föderatív ország alkotmánya elvileg tiltja, és csak egy 1807-es, lázadások leveréséről szóló jogszabály nyithat kiskaput a precedens nélküli lépés előtt.

Nem vetné be a hadsereget tüntetők ellen az amerikai védelmi miniszter, de nem az övé az utolsó szó

Szemen lőtt fotósok, könnygázzal lefújt operatőrök, letartóztatott tévéstábok - az elmúlt egy hét amerikai tüntetéshullámaiban soha nem látott atrocitások érték a munkájukat végző riportereket. A felvételek és a beszámolók alapján ráadásul sok esetben nehéz a véletlennel magyarázni a támadásokat. Szakértők arra figyelmeztetnek: Donald Trump média ellen folytatott hadjárata veszélyes hullámokat indíthat el nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon.

Valószínűleg most sem a katonaság bevetése a cél, hanem a konfliktus élezése és a létező legradikálisabb ötlettel a hírfolyam uralása. Hétfő este egy pillanatra nem a zavargásokról és nem Floyd haláláról esett szó, hanem Trumpról, aki bejelentése után könnygázzal töretett magának utat békés tüntetők tömegén át a következő kampányesemény helyszínére.

Pedig volna még bőven tisztáznivaló a zavargásokat kiváltó haláleset kapcsán. George Floyd az után halt meg, hogy egy boltban rendőrt hívtak rá, mert a fizetéshez használt bankjegyet hamisnak vélték. Az előállítás során ellenállást nem tanúsító, klausztrofóbiás rohamra panaszkodó férfit egy 44 éves, fehér rendőr, Derek Chauvin úgy szorította le, hogy 8 perc 46 másodpercig térdelt a nyakán. Az áldozat hiába mondta el tizenhatszor, hogy nem kap levegőt, senki sem segített rajta.

Magukat halottnak mutató tüntetők az ohiói Columbusban /// Levegőt!

AFP

Az „I can't breathe!” kiáltás jól ismert mondat a rendőri brutalitást elszenvedő feketék körében: ez volt az, amit 2014-ben a szintén afroamerikai Eric Garner ismételgetett annak a rendőrnek, aki fojtószorításban tartotta, s ezzel a halálát okozta. A mondat a Garner tragédiája után erőre kapott „A fekete életek számítanak” (Black lives matter) mozgalom jelszavává vált, és most újult erővel skandálják a Floyd halála miatti tüntetéseken (közben előkerült egy májusi floridai videó, amelyen rendőrök ugyanúgy egy ember nyakára térdelnek).

Ez a CBS amerikai tévé tavalyi tudósítása arról, hogy a Garner elleni fellépést mutató videó nem elég bizonyítés ahhoz, hogy vádat emeljenek a rátérdelő rendőr ellen:

A mostani tiltakozások sok helyen erőszakos cselekményekbe és fosztogatásba torkolltak. Az indulatokat az sem csillapította, hogy Floyd halála után négy nappal Chauvint emberöléssel vádolták meg, amelyért Minnesota államban 25 évi börtönt kaphat. Hétfőre elkészült két kórboncnoki szakvélemény is, amelyek egyetlen pontban egyeznek: emberölés történt.