A 10 éves Bereményi Géza 1956-ban bezárta magát Magyarországra
Első tizennyolc évéről és a korszak Budapestjéről megannyi intimitást árul el az 1946-ban született Kossuth-díjas író, Bereményi Géza varázslatos új regényében, a Magyar Copperfieldben, amelyben a régebbi filmjeiből ismert helyszínek és szereplők is újra megelevenednek.
Papírom van arról, hogy kigyógyultam a diftériából – lepte meg hallgatóságát Bereményi Géza a legutóbbi szentendrei összművészeti fesztiválon, ahol készülő regényéből olvasott fel egy részletet. Az Artkertben egy orvosi szaklapból idézve bizonyította, hogy a tudomány mindmáig számon tartja őt mint a járványt túlélő kevesek egyikét. Eddig sem volt ok kételkedni ebben a csodában, hiszen százezrek a saját szemükkel látták, hogyan történt.
Az 1988-ban bemutatott Eldorádó című filmjének legmegrázóbb jelenetében a főszereplő Monori – a szereposztás szerint Eperjes Károly – egy rúd arannyal és némi erőszakkal éri el, hogy a halálra ítéltek elkülönítőjéből kimenekítsék ötéves unokáját, akit aztán egy megfélemlített orvos légcsőmetszéssel visszahoz a túlvilágról.
A Magyar Copperfield című önéletrajzi regényben kisgyermekként meséli el érzékletesen a halálközeli élményt:
Mindegyik eszméletvesztés szünetében a színekre bíztam magam, hogy vezessenek, hol oda, hol meg vissza magamhoz.