Hajduk Károly: "Abban reménykedem, hogy ez a járvány észhez térít minket"

HVG: Első olvasásra látta a forgatókönyvben az óriási nemzetközi és hazai siker lehetőségét?

Hajduk Károly: Ilyesmi nem járt a fejemben, de első olvasásra egyértelmű volt számomra, hogy ez csodálatos történet, nagyszerű forgatókönyv. Tóth Barnabás és Muhi Klára egyszerű, tiszta, de az emberek lelkéig ható szöveget tudott írni F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyvéből.

HVG: Színészként könnyebb dühkitörést „produkálni”, mint a végtelen fájdalmát magába záró főhős, Aldo figuráját megformálni?

H.K.: Semmit sem egyszerű. Iszonyatos kitörési rohamot sem könnyű úgy megjeleníteni, hogy pontos és hihető legyen. Inkább azt mondanám, hogy a sírás, nevetés, nagy kibukás, nagy érzelmek látványosabbak, az átlagnézőhöz könnyebben érnek el. A másik esetben talán csak két szemvillanásnak, egy szájrándulásnak kell árulkodnia arról, hogy a szereplőben komoly fájdalmak keltette indulatok dúlnak. Hihetetlenül élvezem ezeket a látszólag visszafogott szerepeket.

„Nem hiszek már Istenben, ezért nem is haragszom rá" - így láttuk a magyar Oscar-jelölt filmet

Tavaly a Susotázs című kisfilmje a tíz közé jutott, idén az Akik maradtak című nagyjátékfilmjével szintén ő képviseli Magyarországot az Oscar-versenyben. A második világháború után játszódó filmben egy családját vesztett orvos és egy szüleit vesztett kamaszlány különös kapcsolatát követhetjük végig. A film túl van az amerikai bemutatón, ahol igencsak kedvező volt a fogadtatása, a hazai mozikban szeptember végétől látható.

HVG: Hogyan hangolódott rá a figurára?

H.K.: A rendezőnek nyilván már szereplőválogatás előtt van elképzelése a főhős személyiségéről, és ennek alapján kezd gondolkodni a lehetséges színészekről. Nekem is létezik zárkózottabb oldalam. Innen könnyű elindulni. Ezt persze nem lehet olyan ember fájdalmához mérni, aki, mint Aldo, elvesztette az egész családját. A forgatás előtt viszonylag sokat próbáltunk hármasban a rendezővel és a női főszereplővel, de azon kívül, hogy foglalkoztam a jelenetekkel, nem kellett külön készülnöm erre a szerepre. Ha erős megérzése van a színésznek arról, hogy az általa megformálandó személyiségnek milyen a lelkiállapota, akkor ebből lehet működtetni a jeleneteket. Létezik az a nehezen elmagyarázható jelenség, hogy a színész egyszer csak nagyon megérez a szerepében valami lényegit. Attól fogva ez a valami minden felvételi vagy színpadi pillanatban kisangyalként ott ül az ember vállán, és sugdos a fülébe.

A martfűi rém című filmben egy sorozatgyilkost alakított /// Fülbe súgás

MTI / Kallos Bea

HVG: Empatikus akkor is, amikor nem alkotója, hanem nézője egy-egy filmnek, színdarabnak?