Egy feszült reggeli Putyinnal - Barack Obama életrajzi könyve a hvg360-on
9 perc
2020.12.04. 17:00
Barack Obama az Egyesült Államok első afroamerikai elnökeként történelmet írt, azonban hosszú utat járt be, amíg eljutott a Fehér Házig. Ezt az életpályát mutatja be az idehaza a HVG Könyvek gondozásában megjelenő Egy ígéret földje. A könyv érdekességekkel, politikai háttértörténetekkel és persze személyes megjegyzésekkel, izgalmas történetmeséléssel teli tartalmából több részletet közlünk. Ezeket megjelenés előtt, exkluzív módon csak itt, a HVG360-on olvashatják.
Back In The USSR
Júliusban Moszkvába repültem az első hivatalos, Oroszországba tett elnöki látogatásomra Medvegyev áprilisi, a G20-as csúcstalálkozón elhangzott meghívására. Arra gondoltam, hogy folytathatnánk a kapcsolatok általunk javasolt „újraindítását” – mindkét fél számára fontos területekre koncentrálva, miközben elismerjük és kezeljük a nézetkülönbségeinket.
Egy ikonikus személyiség és egy ikonikus életpálya: joghallgatóból, majd polgárjogi ügyvédből és egyetemi oktatóból lett politikus, előbb Illinois állam, majd az Egyesült Államok szenátusának tagja, 2008-ban pedig USA 44. – első afroamerikai – elnökévé választották, mely hivatalt két cikluson át töltötte be. Az Egy ígéret földje az Obama-memoár első része, személyes és világpolitikai jelentőségű történetek izgalmas szövevénye. Sorozatunk már megjelent részeit itt olvashatja.
Felesége, Michelle Obama Így lettem című memoárját néhány hónapja mutattuk be több részben.
A lányaink mindig nagy utazók voltak, annak idején minden évben vidáman viselték a kilencórás repülőútjainkat is Chicagóból Hawaiira és vissza – soha nem nyafogtak, nem hisztiztek és nem rugdosták az előttük lévő ülést, inkább a Michelle által rendszeres időközönként, óraműpontossággal elővarázsolt társasjátékokkal, kirakókkal és könyvekkel szórakoztatták magukat. Egyértelmű előrelépés volt számukra, hogy az elnöki különgéppel utazhattak, ahol filmek közül választhattak, igazi ágyban alhattak, és a légikísérők mindenféle finomságokkal traktálták őket.
Az Egyesült Államok elnökének kíséretében való tengerentúli utazás mégis egy sor újfajta kihívást jelentett a számukra. Néhány órával elalvás után felébresztették őket, hogy új ruhába és csinos cipőbe bújjanak, a hajukat pedig kifésüljék, hogy szalonképes állapotban léphessenek ki a repülőből leszállás után. Mosolyogniuk kellett a kamerákba, miközben lementünk a lépcsőn, majd udvariasan bemutatkozni egy egész sor ősz hajú méltóságnak, akik a kifutópályán állva vártak – ügyelve, hogy szemkontaktust létesítsenek és arra, hogy tisztán és érthetően mondják a nevüket, ahogy az édesanyjuk tanította. Ráadásul arra is oda kellett figyelniük, hogy ne vágjanak unott arcot, amíg az apukájuk az elnöki autóba beszállás előtt a vendéglátókkal cseveg. Már a kocsiban ültünk, és egy moszkvai sugárúton robogtunk, amikor megkérdeztem Maliát, hogy bírja. Úgy nézett ki, mint aki el van kábulva, nagy barna szeme egy pontra révedt a vállam fölött.
– Szerintem soha életemben nem voltam még ilyen fáradt – nyögte.