Akik vállalták a kockázatot: Covid-oltást tesztelőkkel beszéltünk első tapasztalataikról
Komoly vizsgálatokon mennek keresztül, két évig gyűjtik az adataikat, és még azt sem tudják, pontosan mit kaptak. A koronavírus elleni oltóanyagot tesztelő önkéntesek csak egy dologban biztosak: kötelességüknek érezték, hogy tegyenek valamit a járvány megállításáért. A hvg360-nak most hárman mesélték el, milyen érzés volt, amikor a klinikai kísérletek harmadik fázisában karjukba kapták az AstraZeneca, a Pfizer és a Moderna oltóanyagát – vagy placebóját.
Az elmúlt héten kis túlzással minden napra érkezett egy újabb jó hír a koronavírus elleni oltóanyagokról. Először a Pfizer és a BioNTech cégek jelentették be, hogy előzetes eredményeik alapján 90 százalékos hatékonyságú az általuk kifejlesztett oltóanyag, majd néhány nappal később az amerikai Moderna számolt be 94,5 százalékos eredményről. A Pfizer végleges számai minden várakozást felülmúltak: eszerint vakcinájuk valójában 95 százalékban hatékony.
Miközben a világsajtó rendkívüli hírekben számol be az oltóanyag-fejlesztések minden pillanatáról, sokkal kevesebb szó esik azokról, akik nélkül sehol nem tartanának a világ kutatói: a klinikai kísérletekben résztvevő önkéntesekről. Pedig egyáltalán nincsenek kevesen: egy-egy vakcina harmadik fázisú klinikai tesztjeiben jellemzően 30-40 ezer ember vesz részt. Nincs ez máshogy a koronavírus elleni vakcinával sem: világszerte több mint százezer mérnök, munkás, egyetemi hallgató, kozmetikus vagy éppen mezőgazdasági munkás kapta meg a kísérleti szert az Egyesült Államoktól Brazílián át az Egyesült Királyságig. Hogy mi a közös bennük? Mindannyian úgy érzik, ennyi áldozatot kötelességük volt meghozni, hogy sikerüljön megfékezni a világjárványt. Hárman közülük a hvg360-nak most azt is elmesélték, milyen érzés volt, amikor az injekciót a felkarjukba adták.
„Megérkezett a doktornő az injekcióval a kezében, és csak ő tudta a titkot”
Jordan Schermerhorn, Austin, Texas
Vakcina: Moderna
Mint sok másik harmincéves a világon, a texasi Jordan Schermerhorn sem kifejezetten otthonülős típus. Az amerikai Texas állam fővárosában, Austinban élő fiatal nő nemcsak szabadidejében, hanem munkája miatt is rengeteget utazik: kutatóként konfliktusövezetekben vizsgálja a fertőző betegségek terjedését és epidemiológiáját. Az elmúlt években hosszú hónapokat töltött a terepen olyan afrikai országokban, mint Nigéria, Dzsibuti, Csád vagy Uganda. Arra azonban talán ő sem gondolt volna, hogy egyszer saját városában lesz szükség a segítségére.