Tisztító vihar – In memoriam Méray Tibor

– Harminchárom esztendei távollét után a talán legfontosabb, de mindenképpen a legnagyobb vihart kavaró könyved, a Nagy Imre élete és halála című munkád hazaért. A szamizdat kiadása után – immár hivatalosan is jelen lehetsz a hazai szellemi életben. Arra lennék kíváncsi, te miként értékeled ezt a tényt! Azon túl persze, amit a kötet hátoldalán írtál, miszerint: „A mag, melyet ’56 ültetett el, fává növekedett. Ágain gyümölcs van. Le kell szakítani. Megérett.”

– A kötet hátoldalán az is ott áll: „Sohasem kételkedtem abban, hogy ez a könyv egyszer magyar földön is megjelenik. Legfeljebb azt nem tudtam, hogy megérem-e. Megértem.” Nem akartam szentimentális lenni, mert akkor úgy fogalmaztam volna: „Nem hittem, hogy megérem – boldog vagyok, hogy megérhettem”. Természetesen magam miatt is, de ami ennél sokkal fontosabb: az országban végbemenő változások miatt.

– Azt kell sejtenem, azzal, hogy engedélyt adtál a Nagy Imre-köteted hivatalos megjelentetésére, többi könyved hazai publikálása sem várat magára sokáig. Mikor olvashatja a nem beavatott olvasó például Aczél Tamással közös könyvedet, a megrázó erejű Tisztító vihar-t? És a többi művedet, például a Búcsúlevél című regényedet (amit egyébként én sajnos nem ismerek – egy lexikon szócikkéből loptam a tudásom…)? Várható-e, hogy köteteidet itthon is olvashatjuk?

– Hadd igazítsak egy keveset azon a fogalmazáson, hogy „engedélyt adtál”. Ez esetleg úgy értelmezhető, mintha korábban nem adtam volna engedélyt. Ami engem illet, én ezt az „engedélyt” már a könyv elkészülésekor, 1958-ban készséggel megadtam volna. Nem rajtam múlt, hogy 31 évet kellett várni ahhoz, hogy ez a könyv Magyarországon is megjelenhessék. Megjegyzem azt is, hogy nincs szó „hivatalos megjelentetésről”. A könyvet egy kiadói kisszövetkezet, a Bibliotéka, azaz magánkiadó adta ki.

Az Aczél Tamással írt Tisztító vihar ügyében (ez a könyv Nyugaton 1961-ben jelent meg először magyarul) még a Nagy Imre-könyv hazai kiadatása előtt felhívott Szegedről a JATE kiadójának vezetője, az ő kiadójával kötöttünk szerződést. Úgy tudom, hogy a könyv szeptemberben fog megjelenni. A Búcsúlevél – amelyet eredetileg 1955–56-ban még otthon filmtörténetnek képzeltem és közvetlenül menekülésem után Belgrádban írtam meg – valószínűleg szintén megjelenik a Bethlen Gábor Könyvkiadónál. Azt hiszem: egy ideig „belőlem” ennyi elég.

A felvételen Méray Tibor az '56-os forradalom és a Nagy Imre-csoport megalakulásának előzményeit idézi fel (Vera & Donald Blinken Open Society Archives):

[…]

– „A Kossuth-díj ezüst fokozata a koreai nép hősi harcairól írott, nagy politikai jelentőségű irodalmi értékű tudósításaiért” – ezt az idézetet a Kossuth-díjasok és állami díjasok tavalyi almanachjából másoltam ide. A Tanúságtétel című, a harcoló Koreáról szóló riportköteted sokszor látszott személyed és későbbi véleményed lejáratására alkalmasnak. Ma, ennyi évvel később miként vélekedsz az egykori ifjú sztálinista újságíróról, Méray Tiborról?