Miért nem vették komolyan, hogy a népszerűbb jelölt, Joe Biden amerikai elnök lehet?

Volt az idei amerikai elnökválasztásnak egy furcsa mellékszála. Nem is igazán tűnt fel sokaknak az elmúlt hetek híreinek olvasása közben, de utólag csak szemet szúr: hogy lehetett az, hogy a média sokkal gyakrabban írt arról, miként nyerheti meg Donald Trump a választást, amikor a számok alapján végig Joe Biden tűnt esélyesebbnek. Július óta arról szóltak a közvélemény-kutatások, hogy országosan 8-10, a kulcsállamokban 4-7 százalék Biden előnye, mégis azt magyarázták cikkek tömegei, hogy miért nem szabad Trumpot esélytelennek tartani.

Túl egyszerű válasz erre az, hogy mert 2016-ban sokan megégették magukat, amikor előre leírták Trumpot. Sokkal inkább ott kell keresni a média mostani hozzáállására a választ: beláttuk azt az alapvetést, hogy óriási félreértésekhez vezethet el, ha az esélyszázalékokat félreértelmezzük. Ez egyben a válasz arra is, hogy mit keres ez a téma a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban – a közgazdaságtan, a közvélemény-kutató szakma és a pszichológia izgalmas határterülete az, hogy mit kezdenek az emberek az esélyekkel.

Probability Comparisons

xkcd.com is best viewed with Netscape Navigator 4.0 or below on a Pentium 3±1 emulated in Javascript on an Apple IIGS at a screen resolution of 1024x1. Please enable your ad blockers, disable high-heat drying, and remove your device from Airplane Mode and set it to Boat Mode.

A választás előtt egy nappal készült el az xkcd mesteri ábrája arról, hogy milyen esélyszázalék mit jelent pontosan. Érdemes alaposan is belemélyedni a részleteibe (a fenti képre kattintva böngészheti az egészet), de ami a választást illeti:

• a 89 százalék esély, amit a FiveThirtyEight a szavazás előtti utolsó becslésében Biden győzelmére adott, pontosan olyan, mint egy kockával két dobásból legalább egyszer 3-ast vagy magasabb számot dobni,
• a Trump győzelmi esélyét jelző 10 százalék épp annyi volt, mint annak a valószínűsége, hogy ha valaki öt lapot kap egy csomag francia kártyából, akkor nála lesz a pikk ász,
• az 1 százalék arra, hogy a két jelölt ugyanannyi elektort szerez, pont olyan valószínű volt, mint hogy Stephen Curry egymás után két büntetődobást kihagy,
• az a 29 százalék pedig, hogy Biden két számjegyű százaléknyi különbséggel nyer, egy kicsit jobb esély volt, mint az, hogy LeBron James elront egy büntetőt.

Daniel Kahneman és Amos Tversky közgazdasági Nobel-díjat érő kilátáselméletét korábban már mi is említettük. Ha az agyunk helyén gép lenne, és feltennék a kérdést, hogy mit szeretnénk, 501 dollárt azonnal, vagy 5 százalék esélyt arra, hogy nyerünk 10 ezret, egyszerűen megszoroznánk a győzelem esélyét a nyereséggel, arra jutnánk, hogy 5%x10000=500, vagyis ennél jobban megéri az 501-et választani. Nyilvánvalóan nem így működünk, amikor élesben letesztelték, a döntő többség kockáztatott.

Kahneman és Tversky úgy találták, hogy

az egyetlen, amit teljesen megbízhatóan tud értelmezni az ember, az 50-50 százalék, és természetesen a 100-0. Minden más helyzetben torzít a megfigyelésünk.

Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy a közvélemény-kutatásokat félreérthetjük, hanem azt is, hogy rossz gazdasági döntéseket hozunk meg. Amit Kahnemanék önkéntesek játékai alapján modelleztek, az több esetben leírta azt is, hogyan reagálnak a tőzsdéken a brókerek, ha kockázattal szembesülnek. Az ő nyomukon elindult későbbi kutatások azt is kimutatták, hogy ez a viselkedés szinte tökéletesen független attól, mennyire vagyunk művelt emberek, mennyire készülünk a kockázatokra, egyszerűen így működünk. Az is kiderült, hogy négy olyan helyzet van, amikor különösen romlik a valószínűség érzékelése.