Ezerféleképp szeletelik fel az amerikai társadalmat a demokraták és a republikánusok
Keresztül-kasul szabdalja az amerikai választók tömegét a republikánus-demokrata megoszlás, és az ellentétek, az azokat kísérő indulatokkal együtt, csak erősebbekké váltak az utóbbi negyedszázadban.
Ha csak a fehér férfiak szavazhatnának, mint bő egy évszázada, akkor az amerikai elnökválasztás hozná a papírformát, és a republikánus Donald Trump könnyedén újrázna – játszik el az amerikai társadalom pártszimpátiák menti megosztottsága kapcsán a gondolattal a The New York Times újságírója. A közvélemény-kutatások szerint ugyanis
a fehér férfiak között Trump nagy fölénnyel – 53:41 százalékos arányban – verné meg demokrata riválisát, Joe Bident.
És a republikánusoknak nem kellene aggódni a szenátusi többség megőrzéséért sem, hiszen a kongresszus felsőházában csak mutatóban lenne demokrata.
A hipotézis történelmi utazás, hiszen a XX. század elejéig lényegében ez volt a helyzet az Egyesült Államokban. A feketék – de közülük csak a férfiak – a rabszolgatartás kérdése körül folyt polgárháború után, 1870-ben elfogadott tizenötödik alkotmánykiegészítéssel megkapták a választójogot. Ezzel azonban nem nagyon élhettek, mert a déli államokban a demokraták – akik akkor a rasszisták voltak a progresszív republikánusokkal szemben –, ahol csak lehetett, korlátozták őket a jog gyakorlásában. A nők éppen száz éve, 1920-ban, a tizenkilencedik alkotmánykiegészítéssel kapták meg a jogot a szavazásra, amit az afroamerikaiaknak az 1965-ös választójogi törvény garantált, megtiltva a faji megkülönböztetést.