A legjobb fegyver a poloska ellen: a szúnyogháló és a mobiltelefon

Megjött az ősz, és vele együtt a poloskainvázió is, amely pár éve ugyan még ismeretlen volt, de most már kénytelenek vagyunk ugyanúgy számolni vele, mint azzal, hogy nyaranta a szúnyogok gyötörnek minket. Itthon közel 900 poloskafaj él, és egyre több az idegenhonos, invazív faj közöttük. Van, amelyik csak minket bosszant, de vannak, amelyek komoly veszélyt jelentenek a mezőgazdaságra is.

A most a nagyvárosokban is nagy számban felbukkanó ázsiai márványpoloska akkor keltett igazán nagy feltűnést, amikor több tízmillió dolláros kárt okozott az amerikai mezőgazdaságnak – idézi vissza a rovar terjedésének kezdetét Korányi Dávid tájökológus. Ez a rovar „előszeretettel táplálkozik olyan kultúrnövényekkel, mint amivel mi is: szereti az almát, a barackot, a szóját, de akár 100 különböző növénnyel is táplálkozhat. A szúrása pedig elszínezi az alma húsát, eladhatatlanná válnak azok a gyümölcsök például, amelyekből szívogat. És ez már Magyarországon is probléma” – figyelmeztet az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa.

Az őszi poloskainvázió nálunk is többnyire az ázsiai márványpoloskához köthető, amely Ázsiából az Amerikai Egyesült Államokon keresztül került hozzánk. Itthon 2013-ban bukkantak rá először – magyarázza Korányi Dávid. A melegebb klímának és a hosszabb nyaraknak köszönhetően ennek a poloskának évente egy helyett akár két generációja is kifejlődhet. „Míg a szürkés ázsiai márványpoloskát behurcolták, addig afrikai eredetű rokona, a zöld vándorpoloska terjedésében feltehetően a változó éghajlat is szerepet játszhat” – mondja.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet védekezni a poloskák ellen? A szakértő szerint

a lakásokba, házakba beköltözni vágyó poloskák ellen a leghatékonyabb a megelőzés.

„A nyílászárók hatékony védelme nagyon fontos, szereljünk fel fix, sűrű szövésű szúnyoghálót. Emellett összesöpörhetjük és kihajíthatjuk a poloskákat, de vannak olyanok is sokan, akik háztartási rovarölőkkel veszik fel a harcot ellenük” – sorolja. Attól azonban óva int mindenkit, hogy összenyomja, vagy megpróbálja felporszívózni a bogarakat. „Védekezésképpen büdös váladékot lövellnek ki a poloskák, amit csak szétterjesztünk a lakásban a porszívó által kifújt levegővel” – figyelmeztet.

A mezőgazdaságban a poloskák ipari irtása számos kockázatot rejt magában. „Az ellenük alkalmazott, úgynevezett széles hatásspektrumú szerek csak rövid ideig használnak, de közben jelentős veszélyt rejtenek a környezetre, a többi, akár hasznos rovarfajra is” – mutat rá.

Reménykeltőnek tartja azonban, hogy egyelőre az USA-ban, de már rendelkezésre állnak majd olyan csapdák, amelyek feromonok segítségével tömegesen, akár százával is fogják majd a poloskákat és azt is, hogy Európában megjelent már az ázsiai márványpoloska természetes ellensége, a szamurájdarázs is, bár Magyarországon még nem fedeztek fel egyedeket belőle.

És akkor eljött a klímaváltozás

A rovarinvázió nem egyszerűen azt jelenti, hogy az emberek a rovarok elszaporodását észlelik. "A másik jelenség, hogy idegen fajok jelennek meg" – mondja Garamszegi László Zsolt, ökológus-evolúcióbiológus, az Ökológiai és Botanikai Intézet vezetője, aki szerint mindkettővel számolni kell.

A klímaváltozás is mindkettőben szerepet játszik: „A melegebb éghajlat és a váltakozó csapadék miatt olyan körülmények alakulnak ki, amelyek kedveznek például a csípőszúnyogok túlélésének és/vagy szaporodásának. A hosszabb nyár miatt pedig kitolódik a szaporodási szezon, így tovább maradnak a szúnyogok aktívak. Ez a hatás akár az idegen fajok nélkül is érezhető. A kedvezőbb klíma és az alkalmas tenyészhelyek kialakulása miatt bizonyos szúnyogfajok beköltöznek a városokba, emberközelibb élőhelyekre és tudnak petét rakni például vázákba, vagy akár kint hagyott gyerekjátékokban lévő, kis vízbe is” – magyarázza a kutató, hogyan hat a megváltozott éghajlat a rovarokra – és hogy miért zümmöghet a fülünkbe még most, október elején is egy-egy példány.

Az azonban, hogy az emberek ingerküszöbét mi éri el, nem mindig arányos a probléma nagyságával – emeli ki.

Valószínűleg a honfoglalás idejében is sok szúnyog volt a Kárpát-medencében, de nem hiszem, hogy akkora hájp volt körülötte, mint ma.

 

Nehéz reálisan átlátni a helyzetet, mert nincsenek hosszú távú, 20-30 év távlatába is visszamenő adataink és vizsgálataink itthon ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket és tendenciákat vonjunk le. Bizonyos szúnyogfajoknál lehetnek megfigyelések bizonyos tendenciákra, melyek a klímaváltozás hatásáról szóló elméleteket támogatják. De ezekből nem tudunk olyan általánosításokat tenni, hogy olyan drasztikusan növekedett volna a szúnyogok száma minden fajnál” – mondja Garamszegi László.

Ráadásul a klímaváltozás mellett, az ember egyéb, környezetet érintő tevékenysége sem elhanyagolható. A szakértő szerint a nemzetközi szállítással, például hajón, repülőn behurcolják a rovarok tojásait, és ha a felmelegedés miatt már ideális életkörülmények alakulnak ki az elszaporodásukra, akkor a behurcolt esetekből stabil populációk alakulnak ki. Magyarországon 50 csípőszúnyogfaj van a hazai faunában, ezek közül körülbelül 10 az, amelyik rendszeresen csípi az embert. Emellett az elmúlt 5-10 évben 3 invazív jelent meg. „Egy idegen faj esetében potenciális veszély egyrészt az, hogy hordoznak valamilyen betegséget, kórokozót, de azzal, hogy egy új területen jelennek meg, az ottani, már kialakult, stabil ökoszisztémába, a táplálékláncba is belépnek új szereplőként, és kiszoríthatnak például őshonos fajokat” – hívja fel a figyelmet a szakértő.

Jobb félni, mint megijedni

Ahhoz, hogy a kutatók felmérjék, mennyire aggasztó a rovarok terjedése, nincs elegendő forrásuk, ezért egyre elterjedtebb itthon is a citizen science, amikor a lakosok segítségét kérik abban, hogy dokumentálják, tehát mondjuk a mobiljukkal fotózzák le és küldjék be, ha egy bizonyos faj egyedét fedezik fel.

A Sokk a rovar is így, a lakosság bevonásával készíti az ország poloskatérképét. Szeptemberi közleményükben arra hívták fel a figyelmet, hogy az invazív, címeres poloskák mostanra sok helyet teljesen ellepnek. Egyre kedvezőbbek ugyanis itt az életfeltételeik, ősszel pedig telelő menedékhelyet keresnek, ezért megszállhatják a lakásokat, házakat is. Ráadásul mivel új keletű rovarról szó, egyelőre a kutatók, biológusok sem tudnak még sokat róluk, így különösen fontos az ilyen, közösségi részvételen alapuló információgyűjtés.

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézete nyáron szintén országos felhívást intézett a lakosokhoz, hogy minél több információt szerezzenek a legismertebb invazív faj, az ázsiai tigrisszúnyogok hollétéről. Ezeket könnyű megkülönböztetni a „sima” szúnyogoktól: fekete alapon hófehér pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik a testüket, lábaikon fehér gyűrűk találhatóak, hátukon egyetlen hosszanti fehér csík húzódik.

Hogy miért elengedhetetlen, hogy nyomon kövessük ezeket a rovarokat? A szúnyogok fontos átvivő (vektor) szerepet játszanak sok állati és emberi kórokozó terjesztésében, ezért járványtani veszélyt jelenthetnek – az ázsiai tigrisszúnyog 22 féle vírust terjeszthet. És nem is csak az invazív fajokra jellemző ez: az itthon őshonos fajok is alkalmasak világszerte terjedőben lévő kórokozók, így például a Nyugat-nílusi láz kórokozóinak átvitelére.

A szúnyogokra és az általuk hordozott kórokozókra azonban a koronavírus-járvány miatt nem hárul kellő figyelem jelenleg, pedig pár éve a Nyugat-nílusi láz emberéléteket is követelt – Magyarországon is. „A félelem és a pánik helyett előrejelzésre és ökológiai diagnózisra van szükség. Ennek kellene rutinnak lennie, és akkor időben tudunk lépni, és nem a klinikai diagnózisra és kezelésre összpontosítani, amikor már kitört egy járvány” – véli.

Fotózzon szúnyogot!

Elérhető a Mosquito Alert applikáció: töltse le és ha lát egy szúnyogot, fotózza le az appal, és küldje be néhány adattal kiegészítve. Ezután tudósok azonosítják be a szúnyogot (például eldöntik, invazív faj-e), és értesítik az eredményről. De ami a legfontosabb, hogy térképen és adatbázisban folyamatosan nyomonkövethetővé teszik, hányféle új (adott esetben betegségeket terjesztő) szúnyog jelent már meg és hol Európában. A projekt mögött 27 országból 46 intézet áll, és az applikáció már 18 európai országban – köztük Magyarországon is – elérhető. Európában már több dengue-lázas illetve még több, 168 nyugat-nílusi lázas esetet regisztráltak, elsősorban mediterrán országokban. A projektben részt vevő magyar kutatókat a Másfélfok kérdezte az alkalmazásról és annak hátteréről..