Papp Réka Kinga: Évnyitó szabadesésben

Hónapok óta hiába várnak a tanulók és családjaik érdemi tájékoztatásra, cselekvési tervre, vagy akár csak nyilvánvaló döntésre arról, mire számíthatunk ebben az iskolaévben. De a tanárok és intézményvezetők sem kapnak ám megfelelő tájékoztatást: egy extrém módon központosított rendszerben magukra hagyták őket.

Igaz ugyan, hogy a koronavírus-járvány alakulását nem lehet előre megjósolni, ez azonban csak még inkább indokolná, hogy többféle forgatókönyvre is felkészüljenek az intézmények – és velük egyszerre a több mint másfélmillió iskolás gyerek és fiatal, na meg a családjaik, hiszen bármelyik stratégia az ő együttműködésükre épül.

A tervezett iskolakezdés előtti utolsó héten megkérdeztem több, különböző településen közoktatási intézményben dolgozó tanárt és vezetőt, illetve egy oktatási szakértőt, és mindannyian megerősítették azt, amit a puszta szemünkkel is láthatunk: nincs felkészülés, csak bizonytalanság van, amire a kifogás az, hogy a járványt nem lehet kiszámítani. A nevét persze egyikük sem vállalja, mindenki tart a megtorlástól.

• A képzeletbeli légkondi

Egy vidéki középiskolai tanár olyan útmutatót kapott, amelyben a légkondicionáló fertőtlenítésére vonatkozó utasításokat mellékeltek – mintha ugyan volna légkondicionáló az épületben. A dokumentum vélhetően egy sablonanyag volt, amelynek semmi köze a helyi iskolai realitáshoz.

Egy fővárosi általános iskolai tanító nem találkozott semmilyen stratégiai tervvel, viszont kapott többedmagával egy gyorstalpaló fejtágítót arról, hogyan kell használni a Google Classroomot – amit hónapokon át használtak a tanítványaikkal. Ő úgy találja, a szülők nagyon is értik a tanárok munkájának jelentőségét, viszont az intézményfenntartóról ilyesmit nem mondana. „Nekik csak számok vagyunk” – ezzel összegezte a hozzáállást.

Bár a napi új fertőzések száma az áprilisi rekordot nyalogatja és folyamatosan emelkedik, újabb határzár lép életbe, az iskolák bezárásáról egyelőre szó sincs, ami felveti a kétséget, hogy vajon mi alapján hirdették ki a veszélyhelyzetet az év elején. Több mint kéthónapnyi hallgatás után, tanévkezdés előtt néhány munkanappal elkezdtek megérkezni az iskolai útmutatók. Én is kaptam az imént a gyermekem iskolaigazgatójától egy szokatlanul emberséges hangú levelet, amelyhez hosszú függelékben sajátosan hiányos szabályrendszert is csatoltak.

„A követelmények teljesítésétől nem tudunk eltekinteni. Párhuzamosan kétféle típusú iskolát működtetni (a hagyományos és távoktató munkarendet egyidejűleg és párhuzamosan) nincs kapacitásunk.”

Az évnyitó ünnepséget valami beláthatatlan okból megtartják, bár az iskola tanulóinak összlétszáma már önmagában aggasztó, és őket összeterelni, akár szabadtéren is problémás húzás. A szabályokból összességében az világlik ki, hogy a helyzet kezelését tulajdonképpen a gyerekek és szülők fegyelmezettségére és a tanárok túlterhelésére alapozzák.