TGM: A lengyel kormány és Belarusz

Belaruszban, amint korábban írtam, morális forradalom tört ki a választási csalás, a hazudozás és a diktatúra ellen; lelkesítően bátor, hatalmas tüntetéseket láttunk, láttuk a tiltakozók szelíd és okos viselkedését, a szabadságért az utcára vonuló százezreket, a parancsuralmi erőszakszervezetek garázdálkodását, a durva zsarnok dühét és meghunyászkodását, a szolidaritás táguló köreit és az igazság győzelmében bízók kisimuló arcát.

De már láttunk ilyet.

Minden tisztességes, szabadságszerető ember csodálattal és együttérzéssel gondol a demokratikus politikai erkölcs helyreállítását – vagy bevezetését – követelő fehéroroszokra. Reménykedni kezdtünk benne, hogy a szabadság és szolidaritás Kelet-Európában (no meg egyebütt) vesztésre álló ügye talán mégse szenved el végleges kudarcot. A belarusz történet sima áttekinthetősége, egyszerűsége, tisztasága mintegy alapesete a demokratikus pedagógiának: van a primitív disznóságnak olyan magas foka, amelyet még a fogyatékosan informált közvélemény se tűr el, a nép föllázad és nekilát a szabad társadalom megteremtésének.

Így is van. Nem kell hozzá más, csak szerencse.

No hát most Belarusznak nagyon nagy szerencsére lesz szüksége, különösen a pártfogói miatt.

A politikai mesterkedés és ravaszkodás elkezdődött.

Hont András: Mit üzen a magyar ellenzéknek Minszk?

Fehéroroszországról aktuálisan nem a szavazófülkék, hanem az utca és/vagy a nemzetközi diplomácia tárgyalótermei határoznak. Ez a tény pedig válasz mindazoknak, akik a minszki eseményekből a bárdolatlan populisták világméretű visszaszorulását olvassák ki. Vélemény.