Vietnamiak és mozambikiak átverése kísérte a német valutauniót – 1990. június 27.
6 perc
2020.06.27. 15:00
A gazdaságtörténet egyik legnagyobb pénzcseréje közeleg, és ehhez képest a kereskedelem nem omlott össze egészen. A német egyesítéshez vezető utat felidéző "Eljött a paradicsom" című sorozatunk következő epizódja.
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
1990. június 27. – Nagy egyesítés, kis hibákkal
Botrányos módon becsapják a külföldi vendégmunkásokat némely NDK-beli nagyüzemekben, hogy megkaparintsák a valutaunió után nekik járó nyugatnémet márkát. Az üzelmekre szinte mellékesen derült fény a mai minisztertanács utáni sajtóértekezleten. A külföldiek ügyeiben illetékes és meglehetősen csekély hatáskörű kormánymegbízott hívta fel a kormányszóvivő közvetítésével az újságírók figyelmét.
Bár a vietnami, mozambiki és más vendégmunkásokra ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint az NDK-beli dolgozókra, több nagyüzemben, például Dessauban és Halléban azt hitették el a nyelvet alig beszélő és hivatalos ügyekben járatlan külföldiekkel, hogy ők nem egy vagy két, hanem három keleti márkáért kapnak egy nyugatit. A szög ott bújik ki a zsákból, hogy azt is elhitették velük, hogy a pénzcserét nem a bankban, hanem a gyárban kell intézniük.
A mai sajtótájékoztatón a kormányszóvivő ügyesen elkerülte, hogy kommentálja a botrányos kísérletet, és arról sem beszélt, hogy mi történik a nyilván nagyszabású csalás értelmi szerzőivel. A délelőtti minisztertanács után a sajtóértekezleten természetesen elsősorban a vasárnapi valutaunió végső előkészületeiről volt szó. Ezúttal maga a pénzügyminiszter is megjelent, és kijelentette, hogy az NDK büszke lehet arra, amit eddig tett: minden nehézség ellenére hónapok alatt felépítette a hidat a két különböző gazdasági rendszer között, jóllehet ehhez rendes körülmények között három évre is szükség lehetett volna.
