Kolumbuszra is Osztapenko sorsa vár? Külföldön dicsérik a budai Memento Parkot

5 perc

2020.06.21. 14:30

Mára elfeledett szobordöntésekkel és -rongálásokkal kezdődött idehaza az a társadalmi vita, amelynek végén a szocializmus köztéri relikviáit egy megszégyenítéstől mentes emlékparkban helyezték el.

Rendhagyó módon emlékeztek meg a tanácsköztársaság évfordulójáról 1990. március 21-én a Magyar Október Párt aktivistái a pesti Néphadsereg (ma: Honvéd) téren. Festékkel maszatolták vörösre az egykori kommunista belügyminiszter, Münnich Ferenc néhány éve ott álló szobrát, majd kötelekkel és fűrésszel estek neki. A térdénél vágták át, ahogyan 1956-ban a forradalmárok Sztálin óriás monumentumát. A tanácstalan rendőrök csak akkor léptek közbe és tartóztatták le Krassó György pártelnököt, amikor a szobor feje már csak egy méterre volt a földtől.

Krassó György egy másik akcióban utcanévtáblát cserél /// Vörös festékkel
Fortepan / Philipp Tibor

Bár a szocializmust idéző politikai emlékművek közül akkortájt jó párat ért erőszakos támadás, az indulatos cselekmények mellett társadalmi vita is folyt arról, mihez kezdjenek velük. A rendszerváltás idején történtek igencsak hasonlítottak ahhoz, ahogyan több egykori gyarmat- és rabszolgatartó társadalom teszi fel ma a kérdést: mi legyen a letűnt és ideológiájában immár vállalhatatlan korszakot idéző köztéri szobrokkal.

A közvetlenül vagy közvetve a rasszizmus eszméjével összeköthető alkotások sorsa kapcsán pedig mind több helyen emlegetik követendő – vagy legalábbis figyelemre méltó – példaként a budapesti megoldást. A londoni The Economist például fantáziadús, kreatív megoldásként, emlegeti a „meglehetősen furcsa, a látogatók csodálkozását kiváltó” Memento Parkot, megjegyezve, hogy a magyaroké is a „bonyolult történelmű” országok közé tartozik.

Mikus Sándor felszabadulási emlékszobra és Kiss István Münnich-szobra a Memento Parkra várva /// Lefűrészelték
Fortepan / Erdei Katalin

Azt, hogy kellene valamit kezdeni a „nyuszi szaporaságával” terjedő „mezei Leninekkel”, Szörényi László irodalomtörténész vetette fel a Hitel című folyóirat 1989. július 5-én (a Kádár János halála előtti napon) megjelenő számában. Ő még kizárólag a bolsevik párt alapítójának alakjait egybegyűjtő Leninkertet vizionált a Csepel Vas- és Fémművek előtt álló (ma szintén a Memento Parkban található) emblematikus szobor köré.