Trianon. Kimondva – Teleki Pál nemzetgyűlési beszédét megidézi Gálffi László
1 perc
2020.06.03. 17:00
Máig heves viták folynak arról, hogy mi volt történelmi szükségszerűség az első világháború utáni években. Trianon 100 év múltán is kísértő sokkja viszont vitathatatlan. A Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írás közül a traumaközeli években születettekből válogat a centenáriumon a hvg360 – 4. rész.
A 66 fős magyar békeküldöttség munkájában Teleki Pál előbb a delegációt vezető Apponyi Albert helyetteseként, majd külügyminiszterként vett részt. A trianoni okmány aláírásának már elvállalt „szégyenétől” viszont kormányzati megfontolás mentette meg. Ennek ódiuma két fajsúlytalanabb politikusra szállt. Az 1920 júliusában miniszterelnökké előlépett Telekinek azonban novemberben még el kellett fogadtatni a parlamenttel (még inkább a közvéleménnyel), hogy a „ránk oktrojált” szerződést a „tiltakozó szívdobbanás” ellenére, „a hazáért működő ész” nevében törvénybe kell iktatni.
1920. június 4-én Csonka-Magyarország ritkán tapasztalt nemzeti egységben gyászolta Nagy-Magyarországot. A száz esztendővel ezelőtti megrázkódtatás sokak kezébe adott tollat. A nemzet szóvivőiként kiáltották a világba (persze inkább csak a hazába) a „bevégeztetett”-ség fájdalmát, s a „Nem! Nem! Soha!” elszántságát, máskor pedig a józan, előremutató számvetésüket.
A megszólaló költők, írók, gondolkodók, politikusok világlátásban, eszmények tekintetében egymástól homlokegyenest különbözőek, életművükkel azonban valamennyien túlléptek saját koruk kocsmáján. „Szerzőink” egymásra rímelő, egymást kiegészítő, máskor egymással perelő szavai tizenhárom részes sorozatunkban az Örkény Színház társulatának tagjai által elevenednek meg.