Kérdezz meg egy észak-koreait! 2. rész – Besúgók, titkosszolgák, divatrendőrség
Több részben mutatjuk be a HVG Könyvek sorozatban kiadott, Daniel Tudor által szerkesztett Kérdezz meg egy észak-koreait című riportkötetet. Észak-Korea titkosrendőrsége alighanem a legkíméletlenebb és leghatékonyabb a világon. Hogy látják a szervezetet a helyiek és mit csinál mellette hatékony támasza, az inminban, ami a gondolatrendőrség, polgárőrség és egy informátorhálózat sajátos keveréke? Cikksorozatunk második epizódja.
Az utóbbi egy évtizedben rengeteg különféle könyvet és tanulmányt írtak már Észak-Koreáról. Se vége, se hossza a geopolitikai helyzetről, a Kim-dinasztia uralkodásáról és a disszidensek drámai meneküléséről szóló köteteknek. Nem sok olyat találunk azonban ezek között, amelyeket maguk az észak-koreaiak írtak. Pedig a koreai kultúra és a ráterülő zsarnokság elegye leginkább az helyi emberek történetein és tapasztalatain keresztül érthető meg.
A nemrég Magyarországon is napvilágot látott Kérdezz meg egy észak-koreait! című könyvben heten válaszolnak, mesélnek, segítenek megérteni az életkörülményeket, s emlékeznek vissza az Észak-Koreában töltött éveikre. Természetesen mind a hét nyilatkozó már máshol keresi a boldogulást, kivétel nélkül elmenekültek a diktatúrából. A tizenkét témakörben több mint száz kérdés köré csoportosuló válaszokból viszont egy olyan kép is kirajzolódik az országról, ami a híradások fősodrában kevésbé kap helyet: az emberek hétköznapjai még a legnagyobb zsarnokságban sem feltétlenül csak szenvedésről, kínzásról és félelemről szólnak.
Tartsanak velünk egy nyolc részes sorozatban, amelyben e könyvből csemegézve mutatjuk be az észak-koreai mindennapokat a divatrendőrségtől a munkahelyeken át a párválasztási szabályokig - mit lehet és mit kell tenni a világ legzártabb országában, az utolsó keményvonalas kommunista diktatúrában?
A cikksorozat többi részét itt olvashatja: Kérdezz meg egy észak-koreait!
- Mi is az az inminban, és hogyan működik?
Kim Cshol (a Dél-Hamgjong tartománybeli Hamhungból származik. Miután elszökött Észak-Koreából, Szöulba ment egyetemre, jelenleg is ott folytatja tanulmányait): Mondhatjuk, hogy az inminban (körzeti egység) az észak-koreai rezsim idegrendszerének perifériája. Egy ilyen egység körülbelül 20-50 háztartásból áll, és a helyi városi vagy körzeti bizottság közvetlen fennhatósága alá tartozik. Az inminbannak az a feladata, hogy terjessze Kim Ir Szen és Kim Dzsongil eszméit a lakosság körében, kontrollálja a polgárok gondolatait és életét, és különböző adminisztratív irányelveket határozzon meg.
Az inminbanokat egy kapitány, egy háztartásvezető és egy higiéniavezető irányítja. A kapitány és a háztartásvezető háziasszony. A háztartásvezető papíron a tisztaságért felel, de a gyakorlatban a kapitány helyettese. A kapitány kap fizetést, de csak jelképeset. Ezek a hivatalos pozíciók segítenek a kapcsolatok kialakításában, noha időigényesek. Sokan nemkívánatos munkaként tekintenek rájuk, de az átlagos háziasszonyok jó álláslehetőségnek tartják azokat.
Az inminbant az up, a mjon és a tong irodák (a népesség számán alapuló adminisztratív részlegek, az up a legnagyobb) kötik össze a helyi kormányzattal. Mivel egy városban több száz inminban van, a helyi bizottság nem képes mindegyik vezetőjét irányítani, ezért erre a célra egy külön irodát hoznak létre. Továbbá 5-10 inminban együtt egy csigut (zónát) alkot, amelynek saját zónakapitánya van. Ő továbbítja az iroda parancsait az inminban kapitányainak, bár fontos döntések esetében előfordul, hogy az iroda összegyűjti az inminban vezetőit, és közvetlenül kommunikál velük. A zónakapitány általában maga is egy inminban kapitánya.