Az én hetem: Karafiáth Orsolya a szerencsétlen kesztyűpáriákról
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Karafiáth Orsolyának a következő szavakból kellett ihletet merítenie: piaristák, áruhiány, kimaradók, hűtés, sírni.
Piaristák - A piarista gimnázium tanárai írták az új NAT ellen tiltakozó levelet, amelyet aztán nagyon sok más egyházi iskola tanára is aláírt. Ezek után több egyházi vezető telefont kapott „fentről”, amelyben elhatárolódó nyilatkozatokra kérték őket kormányzati illetékesek. Ezt csak a kormányfő felekezete, a mostanában valóságos közpénzesővel elárasztott reformátusok tették meg, a többi csak annyit közölt, hogy a tanárok kritikája nem egyházuk hivatalos álláspontját tükrözi.
Áruhiány – A koronavírus-járvány, illetve az arról szóló rengeteg hír felvásárlási rohamot indított nálunk is, a boltosok által átmenetinek mondott áruhiány van fertőtlenítőkből, szájmaszkokból és egyes tartós élelmiszerekből. A kereskedők szerint nincs értelme a felhalmozásnak, rövid időn belül a gyártók nagyobb igényeket is ki tudnak szolgálni.
Kimaradók – A magyar pártok egyike sem jutott be a szlovák parlamentbe, az 5 százalékos küszöb megugrása csak akkor sikerülhetett volna, ha összefognak. A 2,1 százalékot szerzett Híd – Most magyar-szlovák vegyes pártot vezető Bugár Béla bejelentette lemondását, a 4,1 százalékos eredményt elérő Magyar Közösségi Összefogás elnöke, Mózes Szabolcs még nem döntött erről. A szlovákiai szlovák ellenzék összefogása, az OLaNO viszont legyőzte Robert Fico volt kormányfő pártját, a Smert.
Hűtés – Egyelőre továbbra sem lesznek klímaberendezések a 3-as metróban, noha ezt már Tarlós István és Karácsony Gergely főpolgármester is megígérte, igaz, utóbbi választási programjában nem volt benne. Most a kérdéssel korábban nemigen foglalkozó Fidesz hiányolja a klímát, Karácsony erre azzal vágott vissza, hogy hűtőberendezések beszerelése előtt a metróügyben kivizsgálják a fideszes időkben történt gyanús közbeszerzést.
Sírni – 92 éves korában elhunyt Székely Éva olimpiai bajnok úszó. Egyik könyvének címe, a Sírni csak a győztesnek szabad szállóige lett. Az úszás nemzetközi és magyar halhatatlanjai közé is beválasztották, számtalan kitüntetést kapott. Edzőként legnagyobb sikere, hogy lánya és tanítványa, Gyarmati Andrea olimpiai ezüst- és bronzérmet szerzett.
(Felvenni a kesztyűt)
Még van színpad, ahová kiültetnek. Mi, vitapartnerek nézünk a közönségre, mindenki feszült, pedig még azt sem tudjuk pontosan, miről fogunk beszélni. Korábban ez megőrjített, szeretek előre felírni egy-egy gondolatot, szeretem idézetekkel megtámasztani a véleményem. De újabban nem kell tudni a témát, a konkrét téma ugyanis tökmindegy, ugyanaz, csak egy másik oldalról, ugyanaz egy kicsit megvariálva, aztán ugyanaz teljesen lecsupaszítva, és a végén ugyanaz, de már legyintünk, elfelejtjük, hogy legközelebb úgy beszéljünk ugyanarról, mintha az valami újdonság lenne. Fáradt vagyok ettől, de még nem teljesen fásult, érzem a dolog komikumát is. Milyen jó (ezt valódi hálával gondolom), hogy legalább még vannak ezek a megmarad színpadok, nem egyedül kell becsavarodni, nem magunkban beszélni, mert még van, akit egy kicsit érdekelnek ezek a perifériára söpört ügyek. Közösen ventillálunk, megvannak hozzá immár a technikáink és a szavaink. A közös szavak, amiken ugyanazt értjük, jók, megnyugtatók. Elcsitítanak, legalább egy kis ideig. A színpadon most épp arról van szó, hogy a hatalom direkt hergeli az ellenzéket és azon belül külön fontos neki, hogy a baloldali értelmiség csőrét csípje, hogy sózza folyamatosan a sebeket. Mindenki bólogat, komoly fejek. Érzem a gyomromban az ideget, dobol a vér az agyamban.