Az új NAT ideológiája nem is 40, hanem 100 évvel korábbi időket idéz

Még azt is meghatározza a kormány által minap elfogadott Nemzeti alaptanterv (NAT), melyik legyen az a Móricz Zsigmond-regény, amelyiket a középiskolásoknak kötelezően el kell olvasniuk. Az Úri murira esett a választás, kivédve ezzel azt, hogy az iskolák – amelyek eddig szabadon választhattak a Móricz-művek közül – netán a Rokonokkal traktálják a diákokat, akik így esetleg nemkívánatos párhuzamot vonhatnának korunk valóságával.

Mit írna Móricz, ha most élne? Bödőcs Tibor válasza:

A NAT szerint „a magyar irodalom tantárgy tananyaga olyan normatív értékeket közvetít, amelyek a társadalom döntő többségének értékvilágát tükrözik”. Ha ez lenne a szempont, akkor persze leginkább Vavyan Fable-t kellene oktatni az iskolában. Ezt belátva az alaptanterv megalkotói inkább megkonstruálják azt az értékvilágot, amelynek értékeit a társadalom számára követendőnek tartanak. Ezért „az irodalomtanításban kiemelt szerep jut azoknak az alkotóknak, akik igazodási pontként erkölcsi magatartásukkal, kiemelkedően magas szintű életművükkel alapvetően határozták és határozzák meg a magyar közgondolkodást”.

Persze ha egy író erkölcsi ma­­gatartása lenne meghatározó az életművében, annak elég súlyos következményei lennének, jó páran kikerülnének a tanítandó alkotók közül. S persze ezen az alapon az sem érthető, hogy a hivatalosan a hatályos NAT módosításának mondott, de valójában újnak tekinthető, széles körű társadalmi vita nélkül elfogadott tantervbe újonnan bekerült írók közül például miért Wass Albertre vagy Nyírő Józsefre esett a választás. Akiket, ismerve két világháború közötti tetteiket, igazodási pontként, erkölcsi iránytűnek megtenni finoman szólva is aránytévesztés. Arról nem is beszélve, hogy irodalmi műveik alapján sem sok keresnivalójuk lenne a tananyagban.

„Nem tanítok fasiszta írót" - tiltakozóhullám indul a NAT ellen

A Szépírók Társasága egyetértését fejezi ki a Magyartanárok Egyesületének a Nemzeti Alaptantervről szóló állásfoglalásával. Kifogásolja az avíttas szemléletet, a kortárs írók és a női alkotók hiányát.