Trill Zsolt: Nagypofájúnak tűnök, de valójában félős, beszari fickó vagyok

HVG: A magyar miniszterelnök Putyinnal barátkozik, aki irredenta háborút folytat Ukrajna ellen. Aggasztja a kárpátaljai magyarok helyzete?

Trill Zsolt: Nem tudom, ki csinálja a nagyobb feszültséget, Ukrajna vezetése vagy Putyin. A mocskos politikai játékok mögött nagyon lényeges, hogy ki tesz pozitív gesztusokat az egyszerű embereknek. Azt látom, hogy a magyar kormány sok konkrét gesztust tett az „én kisebbségem” felé, megpróbál segíteni az ott élő magyaroknak és ukránoknak. Ezzel szemben az ukrán kormány úton-útfélen keresztbe tesz minden kisebbségnek, közben pedig Európába akar menni.

HVG: Jó tanítványként a beregszászi nincstelen vándorszínészettől a Nemzetiig tűzön-vízen át követte Vidnyánszky Attilát. Ő apafigura az életében, akinek az árnyékából nem akar kilépni?

T. Zs.: Apám a világ egyik legcsodálatosabb fickója volt, soha többé nem fogok olyan emberrel találkozni, mint ő. Attila a második apám. Még gyerekként ismertem meg, amikor a szomszéd lányhoz jött locsolkodni. Nem érzem szükségét, hogy eleresszem a kezét, bár nem felhőtlen boldogság a mi kapcsolatunk. Adódnak konfliktusok, de ez a fajta szövetség valahol máshol döntetett el, ott fent, nem kettőnk között. Ebben biztos vagyok.

HVG: Vidnyánszky hatalmi pozíciója átrendezte a színész-rendező viszonyukat?