Nem először hagynak faképnél a britek egy európai szövetséget

A britek kilépése a jelentéktelenségbe taszította azt az európai gazdasági szervezetet. Miután Londont előbb Koppenhága, később mások is követték a kijárat felé, az ígéretesen induló összefogás már csak vegetálni tudott. A mai Brexittel több ponton rokonságot mutató 47 évvel ezelőtti procedúrában a britek és a dánok léptek ki az Európai Szabadkereskedelmi Társulásból (EFTA), és éltek a lehetőséggel, hogy sokévi kopogtatás után végre megnyitotta előttük a kaput az Európai Gazdasági Közösség (az EGK, egyszerűen szólva a Közös Piac, mai nevén az EU), amelynek mindaddig csak a hat alapító volt a tagja: Német-, Francia- és Olaszország, valamint a Benelux államok.

A hűtlenség magyarázatra szorul, annál is inkább, mert Nagy-Britannia az EFTA-nak nemcsak egyik alapítója, hanem az ötletgazdája is volt. Eleinte ellensúlynak szánták ezt az összefogást az 1957-ben létrehozott EGK-val szemben, úgymond elvi, politikai okokból is.

A különbség a mai vitákból is ismerős lehet: míg a „belső hatok” már akkor nemzetek fölött álló szervezetet képzeltek el, a „külső hetek” pusztán gazdasági együttműködésre készültek, elutasítva a politikai uniót, a nemzeti kormányok hatáskörének megnyirbálását. Ennek szellemében alapították meg 1960 januárjában az EFTA-t a britek a dánokkal, a norvégokkal, az osztrákokkal, a portugálokkal, a svédekkel és a svájciakkal (a borítóképen az EFTA-egyezmény ratifikálása Stockholmban 1959. november 20-án / EFTA)