Roska Botond: "Nem szabad, hogy a díjak becsapjanak"

HVG: Mennyire határozták meg a pályaválasztását szülei, zeneművész édesanyja és akadémikus édesapja?

R.B.: Ritka gazdag gyermekkorom volt, előbb ismertem Schubert szonátáit, minthogy beszélni tudtam volna, a beszédtanulással párhuzamosan már matematikai feladványokat kaptam édesapámtól. A pályaválasztásomat édesapám egy vacsoravendégének köszönhetem, épp akkor fejeztem be az orvosi és matematikai tanulmányaimat, vacillálva, melyik irányba folytassam az életem, és ő mondta, hogy a retina tanulmányozásával mindkettőt tudom gyakorolni.

HVG: Mi a köze van a retinának a matematikához?

R.B.: Használunk matematikai modelleket a retina működésnek megértéséhez, de azt hiszem a professzor csak a laborjába akart csábítani.

HVG: Mennyire viselte meg, hogy abba kellett hagynia a zenei karrierjét?

R.B.: Soha nem kerültem olyan mélyre, mint akkor, hiszen egyik napról a másikra kellett újraterveznem az életmenet, de erőt is adott, hogy képes vagyok felállni.