A Bauhaus reneszánsza a kelet-németországi Dessauban

Mit akart a Bauhaus, a ma változatlanul erős kisugárzású művészeti irányzat egy olyan korban, amikor Európa az első világháború utáni törmelékhegyek eltakarításával volt elfoglalva, és újra tetőt akart adni otthonukat elvesztő polgárainak? Az építész Walter Gropius, aki maga is a fronton szolgált, két dologban biztos volt, és ezeket megosztotta egy párizsi találkozás alkalmával a hozzá hasonló látásmódú Le Corbusier-vel: viccesen azt, hogy az ember egy kis dobozban is elfér, halálosan komolyan pedig azt, hogy az építészet háborús sport. Abban is mindketten egyetértettek, hogy az új katedrálisok, vagyis a tömegek elhelyezésére alkalmas lakóházak megalkotásához fantasztákra és látnokokra lesz szükség.

Születésének 100. évfordulóján világszerte számos kiállítás mutatja be egy új világ felépítésének szándékát, köztük az egyik legfontosabb éppen a kiteljesedés, a legtermékenyebb időszak helyszínén, a szász-anhalti Dessauban. Igaz, a radikális Bauhaus-műhely bölcsőjét Weimarban ringatták.