Bodor Ádám: "Sosem kedveltem a személyiségek körül kialakuló kultuszokat"
HVG: Sokszor mesélt a tizenévesen megtapasztalt börtönévekről, de mi a legkedvesebb emléke gyerekkorából?
Bodor Ádám: Nincsenek kiemelten kedves emlékeim. Ifjúkorom meghatározó élménye a természethez kapcsolódik, különös vonzalom ébredt bennem a hegyek iránt. Ez a kötődés aztán jótékonyan végigkísérte a fiatalságomat, az akkori idők fenyegetései elől mindig biztos menedéket jelentett.
HVG: Ma miért van szüksége az erdélyi havasok nyújtotta menedékre?
B. A. Korábban sem menedékként tekintettem ezekre a helyekre, csak lassanként azzá váltak. Ma kedvtelésből és ragaszkodásból keresem fel őket újra és újra – korai életem tényleges színtereit.
HVG: Nem idegesíti az Erdélyt hamisan idealizáló kép újjászületése, Wass Albert kultusza?