A katolikus egyház sötét korszakát zárta le 30 éve a rendszerváltás

Az éppen megalakult Béke Világtanács 1950. március 18-án kiadta stockholmi felhívását a nukleáris fegyverzetek felszámolására. A Szovjetunió kezdeményezésére létrejött, általa ellenőrzött és finanszírozott szervezet annak az ideológiának a terjesztését szolgálta, mely szerint a béke ügyét a Szovjetunió vezette „haladó” erők képviselik az USA által irányított imperialista tábor háborús uszítóival szemben.

A Szovjetunió szövetségeseinek létre kellett hozniuk a maguk országos békeszervezetét (Magyarországon az Országos Béketanácsot), és ahhoz hozzákötni a társadalom különböző rétegeinek intézményeit. A katolikus többségű Magyarországon ez a katolikus egyház volt. Természetes tehát, hogy a világtanács megalakulása után sürgetővé vált a békepapi mozgalom létre kényszerítése, amely a stockholmi felhívás aláíratási kampányával kezdődött (a fenti képen az V. Magyar Békekongresszus 1955-ben. A szónok Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke – Fortepan / Hámori Gyula)

Elfogadni és elutasítani sem volt kockázatmentes

Az aláírást megtagadókat a szovjet blokk országaiban az imperializmus áruló ügynökeinek minősítették. A magyar állampárt 1951-ben kiadott brosúrájában ezt írták: „Az imperialisták zsoldjába szegődött, háborúról és amerikai megszállásról ábrándozó egyházi reakció veszett ellensége a hazánkban egyre szélesebben kibontakozó és egyre szervezettebbé váló békemozgalomnak. Amikor népünk milliói tettek hitet aláírásukkal a stockholmi békefelhívás mellett – az egyházi reakció a békeívek aláírása ellen uszított.

Az egyházi reakció tehát azt akarta, hogy – mint Koreában, úgy nálunk is – bombák pusztítsák el a házakat, a gyárak füstölgő romhalmazzá váljanak, békés munkások és parasztok, öregek és ártatlan gyermekek tömegeit gyilkolják halomra.”