Dalos György: Lemerült hatalom

„Őrült rendszer, de van benne beszéd” – forgatta ki a Hamlet Poloniusának szavait Esterházy Péter, ekként jellemezve a nyolcvanas évek Magyarországának a Varsói Szerződés többi tagállamától eltérő jellegzetességét. „Őrültségen” alighanem azt értette, hogy „a tábor legvidámabb barakkja” a vesztébe rohant. Az egy főre jutó eladósodásban 1311 dollárral Lengyelországot is lekörözte, jószerivel a kamatokat sem győzte kiegyenlíteni. A „beszéd” pedig abban állt, hogy a katasztrofális helyzetet nem akaródzott eltitkolni. 1982 késő nyarán az állam fizetésképtelenné lett, s a csődtől csak egy gyors világbanki áthidaló kölcsön mentette meg.

Nem sokkal később Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes Vitray Tamással folytatott televíziós interjújában így emlékezett a történtekre: „Tudja, akkoriban a magyar gazdaság a klinikai halál állapotában leledzett.” Mire a riporter fejcsóválva annyit jegyzett meg: „A betyárját!”