Kevesebb válás, hosszabb házasságok: eljött a konzervatív fordulat?

Évek óta látványosan csökken a válások száma Magyarországon, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy stabilabbá váltak a párkapcsolatok idehaza. Annak ellenére sem, hogy a házasságok időtartama folyamatosan emelkedik immár évek óta. A bontóperek számának alakulása voltaképpen iskolapéldája lehet annak, hogy egyes társadalmi jelenségek ma merőben mást jelentenek, mint pár évtizeddel korábban.

HVG

A válások száma például azért esik meredeken, mert a rendszerváltás környékén jött generáció nem okvetlenül volt hajlandó ugyanolyan keretek közt berendezni az életét, mint a szülei. A párkapcsolati formák pluralizálódása, változatosabbá válása folytán a házasságkötések éves száma csaknem a felére (66 ezerről 36 ezerre) esett vissza 1990 és 2010 között. Az ifjak egy része a formaságoktól mentesebb élettársi kapcsolatot kezdte egyre nagyobb számban favorizálni. A felnőtt népességnek ma már a fele sem kér a hitvesi kötelékből, így egyre apad a bontóperek száma (24,9 ezerről 18,5 ezerre csökkent a rendszerváltás óta).

A házasságok időtartamának emelkedése sem okvetlenül a felek toleránsabbá válásának a jele. Sokkal inkább annak, hogy újabban a párok hosszú együttélés, gyakran 20–25 év után is képesek elválni. A házasságok – a katolikus egyházjogi felfogással ellentétben – jó ideje már nem feltétlenül a sírig tartanak. A gyerekek felnevelését követően ma már évről évre több ezren kérik például Magyarországon a hitvesi kötelék megszüntetését.

HVG

Amikor a Demográfiai portré 2018 című tanulmánykötet arról számol be, hogy egyfajta konzervatív fordulat jelei mutatkoznak itthon újabban a házassági kapcsolatok megítélésével kapcsolatosan, akkor ezt a fenti koordináta-rendszerben indokolt értelmezni. A KSH vizsgálatai egyébként azt állítják, hogy míg másfél évtizede a hazai férfiak 30 százaléka tekintette a házasságot „élethosszig tartó kapcsolatnak”, 2016-ban már a 41 százalékuk értett egyet a szóban forgó definícióval. A közvélemény „visszakozásának” külön érdekessége, hogy az a jelek szerint egy újabb korosztály színre lépésével is összefüggésbe hozható. 2005-ben az akkori húsz-harminc éveseknek 23 százaléka gondolta már csak azt, hogy a frigyek holtomiglan-holtodiglan tartanak. Tizenegy évvel később a fiatal felnőtteknek már több mint az egyharmada (38,6 százalék) képzelte viszont ugyanezt.

Ez utóbbi változások hátterében a kutatók feltételezése szerint a 2010-es évek erőteljes család- és házasságcentrikus kormánypolitikája és -retorikája áll. Elképzelhető az is, hogy a liberálisabb és konzervatívabb típusú párkapcsolati formák versengése közepette a házasságot sokan valóban élethosszig tartó együttélési formaként könyvelik el.

A házasságok stabilitását tekintve Magyarország a középmezőnybe tartozik egyébként az EU-n belül. Idehaza relatíve háromszor-négyszer annyi férfit és nőt választanak el a bíróságok egymástól évente, mint Írországban vagy Máltán. A válások gyakorisága számos dél-európai államban – Görögországban, Horvátországban, Olaszországban – ugyancsak jelentősen elmarad a hazaitól. A kontinens északi felén ugyanakkor viszonylag sokkal több házasságot bontanak fel a bíróságok, mint itthon. A legkevésbé stabilnak a dániai és a balti államokbeli frigyek számítanak. Magyarországon a legutolsó adatok szerint száz „parti” közül végül is 42 megy gajra az idők folyamán. Litvániában a hasonló mutató meghaladja a 60 százalékot.