Ennio Morricone: Aggódva figyelem a visszarendeződést, ami felé Európa tart
4 perc
2020.07.06. 07:30
A világ szellemi elbutulása, a médiából áradó igénytelenség, ízléstelenség és ostobaság ellen szót kell emelni. Féltem Európát, féltem a civilizációs értékeket - nyilatkozta Ennio Morricone a HVG-nek 2019 januárjában. A most elhunyt világhírű zeneszerzővel akkor készült portréinterjút közöljük most újra változtatás nélkül.
HVG: Azt szokta mondani, hogy a zeneszerzés olyan, mint a matematika: nem ihlet kell hozzá, hanem kombinációs és taktikai készség. Az „elvetélt” sakkozó beszél önből?
Ennio Morricone: Valaha jól játszottam, még az olasz nemzeti válogatottba is bekerültem. Megesik, hogy úgy gondolok a zenére, mint a sakkra, de a sakktábla nélkül. A komponálással is így vagyok, fejben dolgozom, ritkán játszom le a hangjegyeket zongorán. Az ihletről valóban az a véleményem, hogy túlmisztifikálják a jelentőségét. A zeneszerzés, a megfelelő hangzás elérése kemény munka eredménye.
HVG: Kilencvenedik születésnapjára interjúkötettel, dokumentumfilmmel lepte meg kedvenc rendezője, Giuseppe Tornatore. Mitől kivételezett a kapcsolatuk?
E. M.: Harmincéves, kipróbált barátság a miénk. Kölcsönös a bizalom és a tisztelet. Néha úgy érzem, ő a fogadott fiam, máskor meg mintha az apám volna. Egyenes, jólelkű, megbízható és tisztességes. Ráadásul szicíliai, mint a feleségem. Manapság az ő filmjeinek a képi világához a legnagyobb élvezet számomra zenét szerezni. Még két filmet tervezek vele, aztán felhagyok a mozival.
HVG: Tarantino Mozarthoz, Beethovenhez, Schuberthez hasonlította. Kölcsönös a tisztelet?
E. M.: Nagyra tartom Tarantinót, hiszen neki köszönhetem, hogy Oscar-díjat szereztem az Aljas nyolcas című filmjével. Igaz, sokáig nem akartam kötélnek állni. Rómában járva felkeresett a lakásomon, és addig kérlelt, míg hagytam magam meggyőzni. Egyedi ötletnek találtam a havas tájon forgatott westernt.