Szövevényes a ma leleplezett Csontváry-kép története

„Két dolgot nem árulhat el egy galéria: hogy kitől szerezte a képet, és hogy kinek adta el” – szabadkozott Virág Judit, amikor arról érdeklődött a hvg.hu, hogy kik közül kerülhet ki a vevője annak a Csontváry-képnek, amit csütörtök délelőtt leplezett le a sajtónyilvánosság előtt. Pedig sejthető, hogy milyen körből kerülhetnek ki a 80 millió forint kikiáltási árról induló Traui tájkép naplemente idején című 1899-ben készült műre licitálók. A festmény 113 évig rejtve volt, nem látta nagyközönség. 2012 nyarán egy ismeretlen magángyűjtő kereste meg a galériát azzal, hogy értékesíteni szeretne egy évtizedek óta, a családja birtokában lévő Csontváry-művet, amely az ismert monográfiákban nem szerepel, de közvetlenül a Kosztka családtól került birtokukba.

113 évig lappangott a Csontváry-kép

Stiller Ákos

„A festmény megpillantása villámcsapás-szerű volt” – írja le Virág Judit és Törő István a festménnyel történt első találkozást a remekműről készült kiadványban. – „Az a ritka és kivételes pillanat, amikor különösebb információnk ugyan nincs a műről, de kétséget kizáróan érezzük, hogy a festmény körül szikrázik a levegő, és tudjuk, hogy egy fantasztikus és hiteles alkotást tartunk a kezünkben.”

A kép hátoldalán szereplő felirat szerint a művész nővére, Kosztka Irén 1922-ben ajándékozta a festményt Geist Gáspárnak, a csákói kastély tulajdonosának, aki a magyar lósport kiemelkedő képviselője volt, és emellett éles szemű, kiváló érzékkel megáldott műgyűjtő. „Egy kis képecskét, amely egy tengerparti dalmát várost ábrázolt a lenyugvó nap, a felkelő hold és a part menti lámpák fényében, tartott meg Irén néni magának. Ezt a képet ajándékozta nekem, mondván, hogy jobb kezekbe az nem kerülhet, mert ő már öreg, családtagjai pedig úgysem becsülnék meg a képet” - meséli Geist Gáspár a Kosztka Irénnel történt drámai találkozásról.

A festmény készültének pontos helye jól beazonosítható, hiszen Csontváry topografikus hűséggel festette meg a helyszínt. A századforduló tengerpartja szinte alig változott. A kép külön érdekessége, hogy a Holdvilágos éj Trauban című festmény párja, ha a két képet egymás mellé tesszük, jól érzékelhető, hogy a festői kisvárost körpanoráma-szerűen ábrázolják. Csontváry a kisváros hídfőjénél állva megfestette az eléje táruló látványt – az óvárost és a zárdát –, majd festőállványát 180 fokkal megfordítva, a híd másik oldalán lévő partszakaszt.

Virág Judit megmutatta, hol állhatott Csontváry az ikerkép készítésekor

Stiller Ákos

Az életművel foglalkozó kutatók évtizedeken át keresték a lappangó festményt, és hogy a közelében jártak, azt az bizonyítja, hogy adatai felbukkantak a monográfiákban. Igaz, hogy a művészettörténészek tévesen szerepeltették a tulajdonosok nevét, a kép méretét, és a címét pedig más festményhez rendelték hozzá. A remekmű végig szemünk előtt és a kezünk ügyében volt, de mégis egy évszázadon keresztül rejtőzködve maradt.

A mű története 1922-től napjainkig pontosan nyomon követhető. A festmény Geist Gáspár tulajdonában volt 1922-től 1972-ben bekövetkezett haláláig, közben 1951-ben letétbe került a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárába. 1972-től 1990-ig Geist Gáspár unokahúga, illetve az ő örököseinek birtokában volt, 1990-től pedig magángyűjteményben.

Az aukciós eladási rekordokat Csontváry Kosztka Tivadar és Munkácsy Mihály művei tartják. Az elmúlt évtizedben mindössze három alkalommal került kalapács alá Csontváry-kép, ez lesz most negyedik: a kép 130-240 millió forintos becsértéke a legmagasabb a magyar árverések történetében.

A festmény a Virág Judit Galériában 2012. december 1-15-ig tekinthető meg.