Állatok a zűrben

Az ember holdra szállását is egykor az emlősállatok készítették elő. Első képviselőjük épp 60 éve – három évvel az első űrutazó földi élőlények, egy maroknyi muslica után – került ki a világűrbe: Albert, a rhesusmajom. Az amerikai légierő egy V–2-es hordozórakéta segítségével juttatta föl a tengerszint feletti 100 kilométeres magasságig, ami a világűr alsó határának egyezményesen elfogadott távolsága. Ő még altatásban utazott, az agyába épített elektródákkal, amelyeken keresztül az életfunkcióit figyelték. Bár űrkabinját úgy tervezték, hogy Albert visszatérhessen a Földre, a rendszer meghibásodása miatt lezuhant.

Az amerikai–szovjet űrvetélkedésben az 1950-es évek elejétől többféle élőlénnyel – rovarokkal, egysejtűekkel, egerekkel, patkányokkal – kísérleteztek a világűrben és a Földön egyaránt. Utóbbi esetekben a súlytalanságot és a mozgáshiányt például úgy mímelték, hogy a rágcsálókat begipszelték vagy a gerincüknél fogva felfüggesztették. Később megvizsgálták, mely izmaik kezdtek sorvadni a mozdulatlanságtól, illetve mennyi idő alatt alakult ki gyomorfekély az őket ért stressz hatására – meséli Tóth Erika, a Szegedi Tudományegyetem repülő- és űrorvosi tanszékének munkatársa.

Az állatkísérletekben előszeretettel kutyákat használó Szovjetunióban 1957-ben vizsgálták meg, hogy az élő szervezet át tudja-e vészelni a Föld körüli pályára állításhoz szükséges óránkénti körülbelül 28 ezer kilométeres sebességet, és hosszabb időre is képes-e alkalmazkodni a súlytalansághoz. A megtisztelő feladat az ezzel űrtörténeti dicsőséget szerzett Lajkára hárult, ám az őt szállító, életfenntartó rendszerrel is felszerelt Szputnyik–2-t nem úgy tervezték, hogy vissza is tudjon térni a Földre.

Lényegesen jobban járt az amerikai Ham, az első emberszabású űrpilóta, akinek azt kellett bizonyítania, hogy kilövés és landolás közben, illetve a súlytalanság állapotában konkrét feladatokat is képes ellátni egy űrhajó utasa. Az alaposan kiképzett csimpánz 1961 januárjában jobban vizsgázott, mint a földi irányítók, akik űrkapszuláját a tervezettnél nagyobb sebességgel lőtték ki, így Ham az előre kiszámított röppályánál 70 kilométerrel magasabbra emelkedett, s a 16 perces űrtúra után a legközelebbi mentőhajótól közel száz kilométerre csapódott az Atlanti-óceánba. Süllyedő kabinját csak az utolsó pillanatban tudták kiemelni. Ez a kísérlet alapozta meg az első amerikai, Alan Shepard 1961-es kozmikus kirándulását, akit a szovjet Jurij Gagarin után alig több mint 3 héttel küldtek fel.

Bár a csimpánzok később is múlhatatlan érdemeket szereztek az amerikai űrkutatásban, 1997-ben az amerikai légierő, költségeit csökkentendő, kísérleti majmait eladta egy állatvédő körökben meglehetősen rossz hírű toxikológiai laboratóriumnak. Carol Noon amerikai főemlősszakértő az űrcsimpánzok nevében beperelte a légierőt, majd miután elnyerte az 1950-as években Afrikában összefogdosott (és még élő) majomhősök felügyeletének jogát, csimpánzmenhelyet hozott létre az immár nyugdíjas veteránoknak és leszármazottaiknak.

BALÁZS ZSUZSANNA