Mécs Imre 2006-ban a HVG-nek: "Nem lettem hűtlen semmilyen eszmémhez"

HVG: Mitől van, hogy az egykori 56-osok ma - finoman szólva - nem jelentik azt a tekintélyt, mint azt a rendszerváltás időszakában velük kapcsolatban feltételezni lehetett?

Mécs Imre: A rendszerváltás előtt nagyon kevés 56-os volt, aki beszélni mert az akkori eseményekről. 1989 után megnőtt a számuk, és ezért nem is tudom igazán elmarasztalni őket. Ugyanakkor megjelentek olyanok is, akikről korábban nem tudtunk, és nagyon hangos követelésekkel léptek fel. Egy furcsa metamorfózis is elindult. Ahogy élesedett a pártpolitika, egyre több, általam is tiszteletre méltónak tartott személy ismerte föl magában, hogy ő már 56-ban is jobboldali volt. Holott akkoriban semmi jel nem utalt ilyesfajta megosztottságra. Nem kérdeztük például, hogy kinek milyen a világnézete. Közös feladataink voltak. Úgy is mondhatnám: rendkívül sok konszenzus született 1956-ban, és ezek eltakarták azokat a természetes különbségeket, amelyek abból adódtak, hogy minden társadalmi réteg képviseltette magát.

A visszavetített szembenállások, ellentétek a legújabb idők termékei.

HVG: Közkeletű vélekedés, hogy 1956 megfakulásáért elsősorban a politikai elit a felelős. Érez ez ügyben személy szerint felelősséget, hiszen a rendszerváltáskor ön sem "saját értékén" határozta meg magát, hanem egy párt képviselőjeként jelent meg a közéletben?

M. I.: Ez nem úgy történt, hogy a rendszerváltáskor előbújtam az elefántcsonttoronyból, majd beléptem valamelyik pártba. Mi már a börtönben is állandóan politizáltunk. Amikor az 1963-as amnesztiával szabadultunk, meglepődve tapasztaltuk, hogy egykori társaink - akik egyébként éppúgy ott ülhettek volna velünk - a kinti világban apolitikussá váltak. Egy idő után már a jelenlétünk is nyomasztotta őket. A hetvenes évek közepére már iszonyatos magányt, légszomjat éreztem. De ekkor összeismerkedtem olyanokkal, akik bár nem voltak 56-osok, ellenzéki szellemiségük miatt lelki-szellemi rokonaimmá lettek. Egy sor közös ellenzéki akciónk volt, és ez a kapcsolat formalizálódott később a Szabad Kezdeményezések Hálózatában, majd a belőle kinövő SZDSZ-ben. Ez tehát egy szerves folyamat volt.

"Szerény a természetem, soha nem kérkedtem azzal, mi mindent tettem" - Mécs Imre 1996-ban a HVG-nek

1956-os tevékenysége miatt halálra ítélték, egy év után életfogytiglanra változott a büntetése, az 1963-as amnesztiával szabadult. Sikeres mérnök lett, amíg ki nem rúgták, amiért forradalomnak nevezte '56-ot. Aktív tagja lett a demokratikus ellenzéknek, kezdeményezője annak, hogy 1985-ben ellenzékiek is induljanak az országgyűlési választáson.