Választások előtt: marad vagy visszajön?

Ha az országgyűlési választások vasárnapi első fordulójában még nem dől is el végérvényesen, hogy továbbra is a balliberális koalíció vezetheti-e az országot, vagy Orbán Viktor "egyet voksol, több pártot kap"

HVG

jobboldali szövetsége kerül hatalomra, az eddigi választások tapasztalatai alapján az április 9-ei voksolásnak is határozott végeredmény-előrejelző szerepe lehet. A választási verseny - hasonlóan a négy évvel ezelőttihez - az utolsó pillanatig nyitott. A kampánycsend előtt utoljára közzétehető - még a hétvégi nagygyűlések előtti - közvélemény-kutatások alapján a két nagy pártnak továbbra is nagyjából azonos a támogatottsága (HVG, 2006. március 31.). A két lehetséges kis szövetséges közül a szabaddemokraták valamivel esélyesebbek a parlamenti küszöb átlépésére, mint az MDF, amelynek ehhez kisebbfajta csodára lenne szüksége.

Nem a közvélemény-kutatásokat, hanem a választást kell megnyerni - szól a választási bon-mot, és a végeredményre jelentős kihatással lehetnek még az idén megduplázott, lapzártánk után sorra kerülő miniszterelnök-jelölti viták éppúgy, mint a minden eddiginél vehemensebbnek ígérkező mozgósító kampány is. De akár még az árvízhelyzet alakulása is kiszámíthatatlan politikaalakító tényezővé válhat a finisben.

A politikai tömbösödés következményeként - legalábbis papíron - mindenesetre máris jelentősen egyszerűsödött a képlet: országgyűlési választások első fordulójában még soha olyan kevesen nem mérkőztek a mandátumokért, mint ahányan most vasárnap sorompóba állnak. Az erőteljes jelöltkoncentrációra utal, hogy míg a választókerületekben megszerezhető egyéni képviselői helyekre négy éve átlagosan heten aspiráltak (nyolc éve pedig még kilencen), az idén ez a mutató 5,5-re csökkent. A legtöbb helyen (59 körzetben) mindössze öt jelölt neve szerepel a szavazólapokon, az ország 23 településén pedig csupán négy vagy annál is kevesebb. A jelöltek tényleges esélyeit mérlegre téve az is nagy biztonsággal prognosztizálható, hogy az első körben elkelt mandátumok számát tekintve alighanem új rekord születik az idén. Az elemzői várakozások szerint nem kizárt, hogy a 176 egyéni választókerületből most vasárnap már 80-100-ban lesz érvényes és eredményes a voksolás, azaz kél el már az első fordulóban a mandátum (1998-ban még csak egy ilyen választókerület volt, 2002-ben 45).

Orbán Viktor kátyúzik. Hengerelés? © Vörös Szilárd

Az esetleges rajt-cél győzelmeknek a mandátumok megszerzésének konkrét fegyvertényén túl a Fidesz szempontjából különleges jelentőséget ad az a körülmény, hogy az első fordulós eredményben visszaigazolódhat annak az orbáni politikának a helyessége - illetve helytelen volta -, amelyik a szavazatoptimalizálásra hivatkozva tartotta kívánatosnak a jobboldali pártok, mozgalmak egy zászló alá terelését. Egyebek közt ezt az egységet volt hivatva demonstrálni a párt vasárnapi, Kossuth téri nagygyűlése is, ahol ezúttal is a legkülönbözőbb jobboldali irányzatok - polgári körösök, kereszténydemokraták, kisgazdák, nemzeti fórumosok - reprezentánsai jelentek meg, és buzdítottak a Fidesz támogatására.

A nagyobbik ellenzéki pártban azzal számolnak, hogy akik kormányváltást akarnak, a voksuk biztosabb hasznosulása érdekében szívesebben adják majd szavazatukat az Orbán-féle "jövő szövetségére", mint az önállóságát demonstráló MDF-re, netán a MIÉP-Jobbikra, s így a Fidesz egyedül is kormányképes erő lehet. Könnyen lehet azonban, hogy épp az MDF megosztására és háttérbe szorítására tett korábbi fideszes kísérleteken múlik a konzervatív siker. Egy küszöb alatti, de mégis erős, 3-4 százalékos pártlistás MDF-szereplés - amire a felmérések szerint jó esély van - lényegében a 2002-es Centrum-effektus megismétlését jelenthetné, amikor is Kupa Mihály pártja közel 4 százaléknyi szavazatot vitt el, zömmel a jobboldalról.

A koalíció pártjai eleve másként taktikáztak. Az MSZP és az SZDSZ képviselőjelöltjei a választókerületek 93 százalékában egymással is megmérkőznek, s így nagyobb tartalékkal nézhetnek a második fordulós visszalépési alkuk elébe, mint a Fidesz. Ugyanakkor ebben a konstrukcióban a mandátumot nem szerző jelöltekre leadott töredékszavazatok is jobban hasznosulhatnak (lásd ábránkat) - feltéve persze, hogy az SZDSZ veszi az akadályt, és átjut az 5 százalékos küszöbön. A szocialisták - akik a szombati, leginkább a városligeti majálisokra hajazó Andrássy úti nagygyűlésükkel azt is kifejezésre akarták juttatni, hogy a Fidesz által "kisajátított" utcai demonstrációknak létezik szociáldemokrata változata is - a múlt héten két olyan körzetben is megegyeztek azonban az SZDSZ-szel a kormánypárti jelöltek egymás javára történő visszalépéséről, ahol ezt a lehetőséget eredetileg csak április 23-ára tartogatták a felek. Így a szabaddemokrata Kóka János gazdasági miniszternek a budapesti 1. számú választókörzetben, illetve a szocialista Szekeres Imrének Jászapátiban mégsem lesz kormánypárti kihívója. Ahhoz azonban, hogy az SZDSZ pártként is átlépje a parlamenti küszöböt - s ezzel a dolgok mai állása szerint megteremtse egy újabb balliberális koalíciós kormányzás lehetőségét -, szükséges, de nem elégséges feltételnek látszik, hogy a szabaddemokraták legalább olyan jól szerepeljenek a fővárosban, mint 2002-ben. Négy éve ugyanis a Budapesten elért közel 10 százalékos listás eredmény nélkül aligha kerültek volna 5 százalék fölé (akkor a liberálisok a listás szavazataik egyharmadát a fővárosban szerezték). A helyzet most annyival nehezebb számukra, hogy az egyik budapesti szabaddemokrata húzónév - Demszky Gáboré, aki utóbb a párt 2004-es európai parlamenti (EP) választási listáját is sikerre vezette - fénye mára jelentősen megkopott: a főpolgármester rokonszenvindexe két év alatt 12 százalékpontot esett.

Gyurcsány Ferenc a gáton. Gátlások nélkül? © Müller Judit

Nagy talány persze az is, hogy a Fidesz "illegalitásba" vonult, illetve küldött 2002-es élcsapatát leváltó új egyéni és listás jelöltek - köztük a radikális megnyilatkozásairól elhíresült Mikola István miniszterelnökhelyettes-jelölt vagy Semjén Zsolt KDNP-elnök - esetében a vonzás vagy a taszítás lesz-e az erősebb választói reakció. A Fidesz kampányát mindenesetre furcsa kettősség jellemezte. Míg a párt és annak elnöke az elmúlt években - s főként az ellenzék számára fényes győzelemmel végződő EP-választások előtt - nagyon tudatosan építgette a barátságos Fidesz képét, s igyekezett a vele kapcsolatos korábbi sztereotípiák megváltoztatására, az elmúlt hetekben épp az ellenkezőjét tette. Az ellenzéki párt kampányában a saját tábor mozgósítására szánt üzenetek domináltak, vállalva ezzel annak a kockázatát is, hogy az érdesebb hang a bizonytalanokat inkább eltávolíthatja a párttól, s egyúttal mozgósító hatással lehet az ellenfél híveire.

A két nagy párt sikere ugyanakkor alapvetően miniszterelnök-jelöltjeik személyes szereplésén múlik. Nem véletlen, hogy a kampány kezdete óta Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor lényegében pihenés nélkül járta, járja az országot. A HVG-nek a két párttól beszerzett házi statisztikái szerint a Fidesz elnöke a múlt hét végéig 74 beszéden volt túl, és a hivatalos kampányzárásig ez a szám meghaladja majd a nyolcvanat, Gyurcsány esetében pedig 99 - vagy éppen kerek 100 - lesz a kampánybeszéd-statisztika vége.

Az egymást eddig inkább elkerülő kormányfőjelöltek számára személyes tétje is van a választásoknak. Ha Orbán győz, a saját táborában a következő négy évre is megkérdőjelezhetetlenné válik az erős kéz, a tekintélyelvű politika helyessége, ami így a következő kormányzati ciklus fő karakterévé válhat. Ha viszont alulmarad, másodszori vesztes vezetőként alighanem fel kellene adnia vezéri pozícióját. Gyurcsány számára pedig azért lehet sorsfordító a megméretés, mert ha vele győzni tudnak, a szocialisták olyan "mesterkettest" érnének el, ami a rendszerváltás óta még senkinek sem sikerült. Az MSZP lehet az első olyan párt, és Gyurcsány az első olyan kormányfő, amelyet, illetve akit a ciklus lejárta után is hivatalában tartanak a választók. Még ha egy ilyen esetleges sikerhez nyilván az is kell, kellett, hogy a szocialisták félidőben lecseréljék 2002-ben hivatalba lépett miniszterelnöküket, Medgyessy Pétert. Ugyanakkor éppen azért, mert a vasárnapi voksolás lesz az első olyan aktus Gyurcsány politikai pályafutásában, amikor közvetlen választói megméretésnek teszi ki magát, a regnáló kormányfő számára személyes ügy is, hogy bizonyítsa: hatalmát a választók közvetlen akaratából is képes megszerezni, megőrizni. Ha viszont veszít, könnyen felszínre kerülhetnek az MSZP-t korábban megosztó belső ellentétek, amelyek őt is elsöpörhetik, de akár egy új párt létrehozására is ösztökélhetik.

A vasárnapi "népítéletből" a koalíció azt is megtudhatja, valóban olyan sikeresnek látják-e a választók az elmúlt négy évben történteket, ahogyan azt a kormánypárti kampány sugallta. A voksolás egyúttal arra is választ ad, hajlandók-e a polgárok újabb kegyelmi időt, másodszori felhatalmazást adni a koalíciónak arra, hogy - jelentős késéssel és a lakosság súlyos megterhelése árán - most vigye keresztül azokat a reformokat, amelyeket 2002 és 2006 között kevésbé fájdalmas módon is végrehajthatott volna.

Helyzeti előnyt jelenthet ugyanakkor Gyurcsány számára Orbánnal szemben, hogy győzelem esetén repülőstarttal foghatna hozzá a reformok végrehajtásához. Megspórolhatná azokat a kanyarokat, amelyek abból a "törvényszerűségből" adódnak, hogy a politikai váltógazdaságban minden új rezsim általában azzal kezdi meg működését, hogy elhatárolja magát mindentől, ami addig történt, s energiái tekintélyes részét a múlt föltárásának és a döntések visszacsinálásának szenteli. S bár a kampányban az ellenzék ügyesen használta ki azt az adottságot, hogy a közgazdasági gondolkodásmódnak az alapelemei sincsenek meg a fejekben - a választók a gazdaságról nemritkán olyan népmesei módon gondolkodnak, miszerint egy új, egy jó király mindent megold -, bárki győz is vasárnap, majd pedig a választások második fordulójában, az új kormánynak nem sok választása lesz: sokkterápiával vagy kíméletesebb módon, de haladéktalanul hozzá kell fognia az államháztartás átfogó reformjához. Már csak azért is, mert - ha megbízhatóak az ezzel kapcsolatos sajtóértesülések - márciusban minden idők legnagyobb költségvetési hiányát produkálta a büdzsé. Vasárnap így az is kiderül, jól taktikázott-e a kabinet azzal, hogy az adatokat - a szokásoktól eltérően nem a hónap első napjaiban - csak a választás első fordulója után publikálja a pénzügyi tárca.

DOBSZAY JÁNOS