Bulváretika és közszolgálat
2 perc
2004.01.28. 13:52
A Blikk január 27-i címlapja kiváltotta az adatvédelmi ombudsman, az újságíró szövetség és a gyászoló futballrajongók tiltakozását. A főszerkesztő "vállalhatónak" tartja a címlapot, továbbra is főszerkeszt, péntekenként pedig felveszi a kérdező szerepét a köztévé reggeli politikai műsorában.
A lap január 27-i számának címlapján egy fotó kinagyított részlete látható. A kép a Benfica-Guimaraes mérkőzésen készült, minden bizonnyal a televíziós közvetítés egy pillanata. A tévéközvetítés részletei és a képek bejárták a világsajtót. A Blikk azonban kinagyította a már földön fekvő, haláltusáját vívó sportoló arcát, s azt a bizonyos "tekintetet a végtelenbe", amelyet többen is felidéztek a jelenlevők közül s amely olyan megrendítően tanúskodik egy ember életének utolsó erőfeszítéséről. Alatta pedig a bulvárlap szokásos üzemmenete, "A nap csaja" (egy Brigitte nevű félmeztelen modell), valamint a napi szenzáció: "Dohányzáson csípték szülei Schmidt Barbarát".
Pallagi Ferenc, a Blikk főszerkesztője többször is magyarázni kényszerült a nyilvánvalóan a pénztárcákra irányozva elkészített címlapot. Hivatkozásai, nevezetesen, hogy "átélhetővé tették az emberi drámát", illetve, hogy ez valamiféle "feladatuk" lenne, hamisan csengenek. És nem csak azért, mert a Pallagi által megidézett lapok, amelyek szintén ezt a képet használták (például az olasz Gazzetta dello Sport), nem nagyítottak ki egyetlen részletet sem, s a "totálkép" messze nem hatásvadász, hanem objektív sajtófotó. Hanem azért is, mert az érvelés rávilágít a Blikk-főszerkesztő sajátos szereptévesztésére.
A jelek szerint tényleg azt gondolja a tájékoztatásról, hogy annak valamiféle "átélhetőség" volna a célja, tehát direkt, érzelmi ráhatás, nem pedig a tájékoztatás maga. A címlap éppenséggel önmagát leplezi le, az a bizonyos "átélhető dráma" csak a felét foglalja el, a másik fél meztelen nővel és tévésztár-jelöltekkel írja felül a drámát és hitelteleníti a szavakat. A főszerkesztő lelke rajta: a Blikk majd szembenéz az adatvédelem és a jog kérdéseivel, illetve a felháborodott olvasók e-mail áradatával és bojkottfelhívásaival.
Az igazi gond azonban mégiscsak az, hogy a főszerkesztő a Magyar Televízió reggeli politikai hírműsorának egyik műsorvezetője. A keddi címlap után fel kell tenni a kérdést, rendben van-e ez így. Nevezetesen, hogy képes-e Pallagi objektív, oknyomozó kérdező lenni, miközben újságírói elvei és gyakorlata nyilvánvalóan alapvetően szemben állnak ezzel a szereppel. Minek a nevében ül ő a műsorvezetői székben? Egy, a maximális profitot láthatóan tűzön-vízen (jogon és kegyeleten) át érvényesítő lap felelőseként? Netán e lap promótálójaként? Kint lehet-e hagyni a stúdió előtti ruhatárban a másik ént?
Várható, hogy a címlap nyomán ismét megindul a vita a bulvársajtó módszereiről. Az adatvédelmi biztos tiltakozott, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége szintén, már nem először (lásd még korábbi anyagunkat: Szenzáció, önmérséklet, bulvársajtó, szabályozás). Mi kell ahhoz, hogy egy bulvárlap elgondolkozzék módszerei etikai vonatkozásairól? És mi kell ahhoz, hogy a köztelevízió elgondolkozzék, milyen arcokkal kívánja megjeleníteni a közszolgálatiság eszményét?
Pallagi Ferenc, a Blikk főszerkesztője többször is magyarázni kényszerült a nyilvánvalóan a pénztárcákra irányozva elkészített címlapot. Hivatkozásai, nevezetesen, hogy "átélhetővé tették az emberi drámát", illetve, hogy ez valamiféle "feladatuk" lenne, hamisan csengenek. És nem csak azért, mert a Pallagi által megidézett lapok, amelyek szintén ezt a képet használták (például az olasz Gazzetta dello Sport), nem nagyítottak ki egyetlen részletet sem, s a "totálkép" messze nem hatásvadász, hanem objektív sajtófotó. Hanem azért is, mert az érvelés rávilágít a Blikk-főszerkesztő sajátos szereptévesztésére.
A jelek szerint tényleg azt gondolja a tájékoztatásról, hogy annak valamiféle "átélhetőség" volna a célja, tehát direkt, érzelmi ráhatás, nem pedig a tájékoztatás maga. A címlap éppenséggel önmagát leplezi le, az a bizonyos "átélhető dráma" csak a felét foglalja el, a másik fél meztelen nővel és tévésztár-jelöltekkel írja felül a drámát és hitelteleníti a szavakat. A főszerkesztő lelke rajta: a Blikk majd szembenéz az adatvédelem és a jog kérdéseivel, illetve a felháborodott olvasók e-mail áradatával és bojkottfelhívásaival.
Az igazi gond azonban mégiscsak az, hogy a főszerkesztő a Magyar Televízió reggeli politikai hírműsorának egyik műsorvezetője. A keddi címlap után fel kell tenni a kérdést, rendben van-e ez így. Nevezetesen, hogy képes-e Pallagi objektív, oknyomozó kérdező lenni, miközben újságírói elvei és gyakorlata nyilvánvalóan alapvetően szemben állnak ezzel a szereppel. Minek a nevében ül ő a műsorvezetői székben? Egy, a maximális profitot láthatóan tűzön-vízen (jogon és kegyeleten) át érvényesítő lap felelőseként? Netán e lap promótálójaként? Kint lehet-e hagyni a stúdió előtti ruhatárban a másik ént?
Várható, hogy a címlap nyomán ismét megindul a vita a bulvársajtó módszereiről. Az adatvédelmi biztos tiltakozott, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége szintén, már nem először (lásd még korábbi anyagunkat: Szenzáció, önmérséklet, bulvársajtó, szabályozás). Mi kell ahhoz, hogy egy bulvárlap elgondolkozzék módszerei etikai vonatkozásairól? És mi kell ahhoz, hogy a köztelevízió elgondolkozzék, milyen arcokkal kívánja megjeleníteni a közszolgálatiság eszményét?