Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Két magyar élve megúszta a párizsi lövöldözést
Ismerték a helyet, sikerült megszökniük a terroristák elől. Elmesélték, hogyan.
Kövér Zsuzsa barátjával, Horváth Tiborral a Bataclan színházban, az – egyébként november 29-én Budapesten, az A38 Hajón koncertező – amerikai Eagles Of Death Metal fellépésén vett részt. A történtek szemtanúi, egyben pedig az események túlélői lettek.
Zsuzsa így mesélte el a hvg.hu-nak, mit élt át:
"A Bataclan egy régi színházterem, amit átalakítottak: fent, a páholyban meghagyták az üléseket, lent ki vannak szedve a széksorok, összességében ezer-ezerkétszáz fő befogadására alkalmas a hely. Tök jó volt a koncert, nagyon jól éreztük magunkat.
20.45-kor kezdődött a fellépés, és nagyjából 45 perce mehetett, amikor először azt hallottuk, hogy megszólal valami nagyon erős hang – először azt hittük, hogy a technikával van valami gond, sőt arra is gondoltunk, hogy ez valami show-elem, aztán rájöttünk, hogy nem. Azt láttuk, hogy lent is és fent is, ahol mi voltunk, mindenki hasal, mire mi is eldobtuk magunkat, majd a mögöttünk lévő ajtón kimentünk, és a már kint állóktól kérdeztük angolul, hogy mi történik. Minden nagyon gyorsan történt, közben folyamatosan újabb és újabb lövések dördültek. Az volt a szerencsénk, hogy Tibi, aki különböző turnék során már többször járt itt, elég jól ismerte a helyet. Végigkúsztunk az ülések alatt és kimentünk egy vészkijáraton, ami már nyitva volt, aztán ott volt egy csigalépcső, amin, akkor már kifejezetten pánikban, elindultunk lefelé. Így értünk ki az utcára, aztán rohantunk minél messzebb a helytől. Éppen emiatt fogalmunk sem volt, mi történik a teremben, közben ráadásul lemerült a telefonom is. Ahogy a kis utcából kirohantunk egy nagyobb útra, szürreális kép fogadott minket – miközben nem messze az történt, ami, itt nagyban ment az éjszakai élet, a kávézás. Mindez nagyjából 15 perc alatt játszódott le, ennyi idő alatt kint voltunk a színházból és elrohantunk. Tibi két támadót látott, de egyébként a lövéseken kívül semmi különöset (kiáltásokat, ilyesmit) nem hallottunk. Amikor kijutottunk, nem mertünk metróra szállni, mert nem tudtuk, hogy mi történik a városban, taxit kerestünk.
Ahogy most utólag belegondolok, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért pont ez a koncert volt 'fontos' elkövetőknek."
Zsuzsa képe a koncertről az Instagramon:
| Egy másik túlélő története |
Egy francia lány, aki nem a Bataclanban, hanem egy közeli bárban volt, a következőképpen idézte fel, mit élt át: "Furcsa ezt elmesélni, hogy úgy hallod a lövéseket, mint a filmeken, csak éppen sokkal hangosabb és igazabb. És ami még furcsább, hogy úgy érzed, senki nem tudja, mit tegyen, mintha mindenki gyerek lenne, mintha nem létezne többé a logika. Mindenki a bárban a családját, a szeretteit hívta, mintha biztosak lettek volna abban, hogy meg fognak halni. Nem tudom, hogy fogalmazzam meg, de olyan volt, mintha az nem az igazi élet lett volna." A lány egyébként a bárban egy asztal alatt hasalt végig, így élte túl a támadást. |
