Az izraeli régészek Jeruzsálem közelében, a Júdeai-hegyekben végzik Béth-Semes feltárását. A hajdani település a filiszteusok területének szélén volt, az Ószövetség szerint ez Sámson szülőhelye.   

A mindössze 2,5 centiméter átmérőjű pecsétnyomó abból a rétegből került napvilágra, amely a Kr.e. 11. századra datálható. Ez az az időszak, amikor az izraeli törzsek, Józsué vezetésével meghódítva Kánaánt benépesítették a területet. A bírák korának nevezett időszakban - amelyet a Biblia rendkívül nyugtalan periódusként ír le - az izraeli törzseket "ad hoc" vezetők (bírák) irányították. A rendkívüli testi erejű Sámson a Bírák könyve hat "nagy" és hat "kis" bírája közül az utolsó "nagy".

Az izraeli régészek szerint a pecsétnyomó a Bírák Könyvében (14,6) olvasható történetre utal, amikor Sámson egy fiatal oroszlánt tépett szét. A Biblia erről így ír: "Sámson lement Timnába. Amikor a timnai szőlőhegyhez ért, ordítva nekirontott egy fiatal oroszlán. Rászállt az Úr lelke, és Sámson puszta kézzel széttépte az oroszlánt, mintha csak egy gödölyét tépett volna darabokra."

Elméletüket alátámasztó további bizonyítékként értékelik a szakértők a lelet előkerülési helyét, amely az izraeli törzsek és a filiszteusok közti határvonalat jelentő Sórek-folyó közelében van. A Sórek völgyében élt Delila, a Biblia szerint itt találkozott vele először Sámson.

Más elképzelések szerint a pecsétnyomó egy fiatal hőst jelenít meg, aki elég erős ahhoz, hogy puszta kézzel elbírjon egy oroszlánnal. A bírák korában sok ilyen monda keringett, ezek egyike épülhetett be Sámson történetébe.