Nincs ma vitatottabb kérdés Brooklynban Bruce Ratner ingatlanfejlesztő és Frank Gehry sztárépítész közös víziójánál: egy kisvárosi hangulatú negyedet szórnának tele felhőkarcolókkal, és egy kosárlabda-arénát is felhúznának ott. Az ingatlanmogul Ratner nemrég felvásárolta az első osztályban játszó New Jersey Nets kosárlabdacsapatot, és nem kis meglepetésre úgy döntött, a labdazsonglőröket átköltözteti New Yorkba, sőt egy új, 6400 embernek munkát adó városrészt is felépít hozzá Brooklynban. George Pataki, New York állam már leköszönt kormányzója még tavaly decemberben megadta az építési engedélyt a város történetének eddigi legnagyobb, 4 milliárd dolláros ingatlanfejlesztését tervező Forest City Ratner társaságnak. A lakó- és üzleti negyed mellett a Barclays Bankkal közösen megálmodott és róla elnevezett új, 85 ezer négyzetméteres, 20 ezer nézőt befogadó arénában kosárlabdameccseken kívül koncerteket, atlétikai versenyeket és közösségi programokat is tarthatnak majd, méghozzá a tervek szerint 2009-től.

Az új városrész neve Atlantic Yards lesz. Létrehozását a városháza mellett politikusok, szakszervezetek és ingatlanügynökségek is lelkesen támogatják, a helybeliek és a környező negyedek lakói közül viszont sokan legalább ilyen hevesen ellenzik. Szerintük ugyanis a beruházással felszámolják a városrész jellegét, az építkezés hatalmas forgalmat generál, ráadásul a lakások eddig viszonylag megfizethető - átlagosan 1500-2000 dolláros - havi bérleti díját is valószínűleg megkétszerezi. 2,5 millió lakosával Brooklyn New York öt kerülete közül a legnépesebb. Építészetileg még mindig egységes 19. századi, jellegzetesen otthonos, parkokkal teli városképet őriz. Ez a tornyoknak és az arénának kiszemelt 22 hektárnyi terület környezetére különösen jellemző, nem véletlen hát a környék civil szervezeteinek hangos tiltakozása.

Érveiket bizonyos szempontból a Brooklyni Kerületek Tanácsa és az építő cég közös felmérése is alátámasztja: e szerint az építkezést követően azonnal megindul a New Yorkban mostanában egyre gyakrabban emlegetett dzsentrifikáció, vagyis az a folyamat, amikor egy hirtelen felkapott környéken az újonnan érkező tehetősebbek kiszorítják az évtizedek óta ott szocializálódott szegényebbeket. Márpedig az Atlantic Yards egy mérföldes sugarú körzetében lévő háztartások közül jelenleg minden negyedik nagyon alacsony jövedelmű, vagyis évi 21 ezer dollárnál kevesebből él, míg magas - azaz évi 110 ezer dollárnál nagyobb - jövedelműnek 11 százalékuk számít. Ez a helyzet azonban - a tanulmány szerint - drasztikusan meg fog változni: az alacsony jövedelműek kiszorulnak a városrészből, a magas jövedelműek aránya pedig megközelíti majd a lakosság kétharmadát. Az ingatlantulajdonosoknak és az önkormányzatnak ez éppen kapóra jön, hiszen különösebb erőfeszítések nélkül rendeződhet egy sor szociális probléma is: a szegények elüldözésével javulhatnak a bűnügyi statisztikák, és átmenetileg megoldódhat a súlyos gondot jelentő lakáshiány is.

Mindez persze kevéssé érdekli azt a tucatnyi lakót, aki - pereket is vállalva - nem volt hajlandó a Forest City Ratnernek eladni ingatlanát, amelyet így állami kisajátítás fenyeget. Az amerikai törvények ugyanis lehetővé teszik ezt az eljárást, ha olyan területet kell felszabadítani, amelyre közérdekű beruházást terveznek. A brooklyni elképzelés bírálói viszont kétségbe vonják, hogy ilyennek minősül-e, ha egy ingatlanfejlesztő cég és New York állam úgy állapodik meg egy mindkettejük számára megtérülő befektetésben, hogy a döntésbe egyetlen civil szervezetet sem vonnak be.

A pereskedés ellenére a magántulajdonokat nem érintő területeken megkezdődhet az építkezés, de máris újabb bírósági procedúra elé nézhet a beruházó: Jasper Goldman, a Brooklyn Speaks nevű civil szervezet szóvivője a HVG-nek elmondta, ezúttal a környezetben okozott károk miatt pert indítanak a Forest City Ratner ellen.

Azt is felróják Ratnernek, hogy csak azért bízott meg sztárépítészt a vitatott beruházással, hogy az ő nevével is takarózhasson. Szinte minden környékbeli üzletben terjesztenek olyan kiadványokat, amelyek a beruházás "igazi arcát" próbálják megmutatni, a környék lakói előszeretettel raknak ki Atlantic Yards-ellenes röplapokat ablakaikba, Gehry és Ratner neve pedig gyakran mint városromboló vagy potenciális bűnöző szerepel a falfirkákon. Az élénk tiltakozás, a figyelemfelkeltő weboldalak és a rajtuk keresztül szervezett utcai megmozdulások miatt a posztját januártól betöltő új kormányzó, Elliot Spitzer is kénytelen volt megszólalni az ügyben, az óriásberuházás folyamatos ellenőrzését ígérve.

A New York-iak egyébként egyre többet panaszkodnak arra, hogy a városban kihalnak a régi boltok, patikák, cukrászdák, és helyüket jobb esetben drága ruhaszalonok, rosszabb esetben nagy üzletláncok egységei veszik át. Sokan tartanak attól, hogy a város elveszíti markáns vonásait, így automatikus ellenállást szül bármilyen gigaterv, amely gyökeresen átformál egy negyedet. Még akkor is, ha olyan építészek dolgozzák ki, mint Frank Gehry, aki egyebek mellett a spanyolországi Bilbaóban a Guggenheim-múzeumot, Prágában pedig a Fred és Ginger névre keresztelt irodaházat is tervezte. A világon mindenfelé érdekesen "hullámzó" házakat elpottyantó építészt sokat támadják amiatt, hogy épületei élesen elkülönülnek környezetüktől. Ezt pedig nehezen tolerálnák a brooklyniak. Gehry ugyanakkor azzal védekezik, hogy bár Brooklyn néhány negyedére valóban jellemzőek a csendes utcák, az alacsony építésű sorházak, az Atlantic Yards területe szerinte éppen nem ilyen. Nagy részét sínek foglalják el, mert - a maga 11 ide befutó metróvonalával - ez New York harmadik legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja.

A beruházás támogatói arra is hivatkoznak, hogy New York képes folyamatosan újradefiniálni önmagát és akár a nem kellőképpen átgondolt várostervezés eredményeként megépült monstrumokat is befogadni. Annak idején a mostanihoz hasonló ellenérzés övezte például a Madison Square Gardent, a Pennsylvania Stationt vagy éppen a lerombolásáig a metropolis egyik jelképének tartott World Trade Centert is.