Örvendetes, hogy Matolcsy Györgynek még vannak barátai. Bár abból a tényből, hogy szerinte írásra buzdítják, én nem következtetek arra, hogy tényleg a barátai lennének.

Egy igaz barát feladata, hogy amennyiben valaki nevetségessé, illetve ön-és közveszélyessé kezd válni, akkor lebeszéli a nyilvános szerepléstől. Különösen, ha sanszos: utána szakmájának tekintélyes művelője akképp vélekszik majd, hogy a tag egyszerűen meghibbant. Persze megint a Heti Válasz járt jól: a Matolcsy-rovat eme gyöngyszeme nyilván példányszám-ugrató faktor. Ősi recept ez, a falubolondjával csináltatott ingyen cirkusz hatásvadász ugyan, de mindig bejön. A miniszter pedig hozza a formáját, láthatóan nem bírja a pihenést. Nemzeti Konzultáció után hamarost meghirdethetjük a Nemzeti Ovulációt, régóta tudjuk, hogy az unortodox gazdaságpolitika  egyben termékenységi és népszaporulati elixír. S ez csak egy a sok előnyéből. „Úgy döntöttünk, elérjük azt, amire ötszáz éve nem voltunk képesek: fejlett, gazdag és boldog európai nemzetté válunk. Azt láttuk a világban, hogy a történelmi felzárkózás célját 15 és 25 év között érték el a sikeres nemzetek. Ha ennyi idő alatt nem ment, már nem is sikerült.” – csap bele a lecsóba.

A miniszter úr szerintem egyrészt túl borúlátó, másfelől viszont nagyon optimista. Azt hiszi, kell ehhez legalább másfél évtized, illetve hogy van is ennyi időnk. Pedig nincs, de nem is kell. Egy évtized bőven megteszi. „A fejlett országokhoz képest ötven vagy száz évvel le vagyunk maradva. Ezt a lemaradást tíz év alatt kell behoznunk. Vagy megtesszük, vagy összezúznak bennünket.” – mondta nyolcvan éve egy másik közgazdasági géniusz. Az unortodox gazdaságpolitika eme előfutára pontosan tudta, hogy a világ akaratból épül fel. „Rajtunk múlik csak. Csak rajtunk! Itt az ideje, hogy megtanuljuk kihasználni lehetőségeinket. Itt az ideje, hogy véget vessünk a(z állami) beavatkozás nélküli termelésnek. Itt az ideje, hogy egy új irányvonalat vezessünk be, olyat, amely megfelel a jelen elvárásainak: mindenbe be kell avatkoznunk.” – ecsetelte 1931. február 4-én, ipari vezetők előtt. Ő aztán tudta, hogy nincsenek korlátok. „Azt mondják, a technikát nehéz elsajátítani. Ez nem igaz!…tanulmányoznunk kell a technikát, el kell sajátítanunk a tudományt. És amikor ezt megtettük, olyan tempót tudunk majd diktálni, amiről most még álmodni sem merünk.” – ismerte fel az új világ realitásait. És nem igaza lett? Hát de. Pont tíz évvel később, amikor kitört a háború, az ily módon felerősödött országa meg is nyerte. Még tíz évvel később, amikor ez a látnok kötetbe foglalta gazdasági meglátásait, a vetés már rég beérett. Népe aztán űrtechnológiára cserélte a faekét, bár utódai eltékozolták az örökségét, így hát a világtőke felszámolta az egyedülálló kísérletet.

De kár búsulni: a közgazdaság Generalisszimuszának méltó eszmei utódja, Matolcsy személyében már a spájzban van. Sztálin (akárcsak Enver Hodzsa) egyetértően bólintana arra is, hogy az a nyerő, aki „külső források helyett saját erejére épít” meg hogy „nem hozhat önálló döntést, aki az energia és a közművek terén külső függésben van.” Világos, nem is kell az a rohadt IMF-hitel, de még államkötvény-kibocsátás se, bírjuk ezt mi önerőből és békekölcsön révén. A geotermikus erőművek meg az olajkutakkal és gázlelőhelyekkel, szélturbinákkal versenyezve, tucatjával nőnek ki a földből. Atomreaktorból is lesz rögtön, csettintésre három új. A Népek Nagy Tanítómesterének ama felismerését is beigazolja a Nemzet Gyurija, honnan és hogyan támad az ellenség. Nyugatról. „A régi világ már birtokba vette az unió központját, ezért a sikerhez vezető önálló nemzeti döntésekért az unióval is nyertes csatákat kell vívni.” Minden a kádereken áll vagy bukik. No meg azon: „a pénzvilág képes-e eltávolítani egy szabadon választott miniszterelnököt államcsőddel, bankpánikkal és politikai államcsínnyel.” Hát nem így próbálta megbuktatni a kártevő Zinovjev (eredeti neve: Radomiszlszkij, anyja után használta a Hirsch-Apfelbaumot is, kell-e többet mondanunk?) a nyugati bankárok érdekében a szabadon választott Legfelsőbb Tanácsot és kormányt? Nem paranoia ez, kérem, hanem életösztön, a másik lángelménk, Bayer Zsolt is megmondta: „…az összeesküvés-elmélet mint paranoia bizonyos életkor és tapasztalat birtokában már nem betegség, hanem az elemi életösztön megnyilvánulása…” Ja, ha már háborút vívunk a régi világ ellen: „Egyetlen hadjárat volt ez, mint az 1914-1945 közötti hosszú brit-német világháború. 1940. május 10. után vagyunk: az ellenfél már nem győzhet, de még mi sem nyertük meg a szabadságharcot. Előttünk van még két nagy támadás. Mindig a következő csata a döntő.” – ez ismét Matolcsy. Csak egyvalami nem tiszta: mi vagyunk Hitler vagy az Unió? De végül is tökmindegy. Ha mi a britek vagyunk, akkor tudjuk, hogy nyerni fogunk. Ha meg a Führer vagyunk, annak is lehet örülni, hiszen egy igaz magyarnak jobb a Tudjukkik ellen veszteni, mint velük nyerni, ugyebár.