Sikerült úgy beilleszteni a magyar jogrendbe egy uniós direkítvát, hogy az gyakorlatilag semmilyen változást nem hoz. Márpedig nem biztos, hogy az uniós jogalkotónak ez volt a célja, amikor arra törekedett, hogy a munkaerő-kölcsönzés csak egy átmeneti atipikus foglalkoztatási forma legyen, vagyis a dolgozókból belátható időn belül teljes jogú vállalati alkalmazottak legyenek.
Mrs Dacas évekig dolgozott takarítóként egy londoni ápolóotthonban. Az intézményt a helyi önkormányzat működtette, de a nőt egy munkaerő-kölcsönzőn keresztül foglalkoztatták. Amikor Mrs Dacas állítólag illetlenül viselkedett, az otthon jelezte, hogy nem tart rá igényt, vagyis praktikusan kirúgta. A nő azonban beperelte az otthont, sőt a munkaerő-kölcsönzőt is, és nyert. A bíróság ugyanis úgy vélte, hogy a takarító a valóságban nem a kölcsönzővel, hanem az otthonnal állt mindennapi munkakapcsolatban, és mivel ez több mint 12 hónapig fennállt, már olyan volt, mintha a nő az önkormányzat saját dolgozója lett volna. Így viszont nem lehetett minden következmény (például felmondási idő és végkielégítés) nélkül megválni tőle.
Ugyanakkor több ehhez hasonló eset is akadt, amikor az angol bíróságok a másik félnek, azaz a kölcsönbevevő cégnek adtak igazat, mert a szerződéseket sokkal körültekintőbben kötötték meg, vagyis pontosan definiálták, hogy a kölcsönzött munkaerő nem esik egy elbánás alá a munkavállalókkal.
Ezek az esetek az ezredforduló utáni években történtek Angliában, és mivel Európa-szerte hasonlóan kusza volt a helyzet, Brüsszelben 2008-ra összehoztak egy direktívát a rendezésre. Ebben azokat a kereteket határozták meg, amelyek a kölcsönzött és foglalkoztatott munkaerő jogaira vonatkoznak, a konkrét szabályok megalkotását pedig a tagállamokra bízták, azaz nemzeti hatáskörbe rendelték. Minden ország maga dönthette el, hogy mennyi időt tekint ideiglenes foglalkoztatásnak. A direktíva célja ugyanis elsősorban az volt, hogy a kölcsönzés csak ideiglenes szerepet töltsön be a munkaerőpiacon, ennek letelte után pedig a dolgozót a kölcsönbevevő cég alkalmazza. Minden országban annyi idő után, amennyit ott ideiglenesnek meghatároznak.
Mennyi ideig tart, ami ideiglenes?
Az Angliát is magába foglaló Egyesült Királyság úgy vette át a direktívát, hogy valójában nem is vette át, hiszen végtelenben határozták meg az ideiglenesség idejét. Ennek alapvető oka az volt, hogy a hagyományosan precedensjogra épülő rendszerben gondolkodva azt mondták, hogy az egyes esetekben hozott bírósági döntések alakítsák ki a gyakorlatot.
Magyarország látszólag ehhez hasonlóan cselekedett, amikor az utolsó pillanatban, 2011 decemberében átvette a direktívát. Nálunk 5 évben határozták meg az ideiglenesség idejét. Ez jóval hosszabb idő, mint az európai átlag, vagyis nálunk érvényesül legkevésbé rövid idő alatt az a cél, hogy a kölcsönzött-munkaerőből foglalkoztatott váljék. Az 5 év ugyanakkor azzal (is) védhető, hogy Magyarországon a határozott idejű munkaszerződések felső határa is ugyanennyi, vagyis van már egy jogszabályunk, amely hasonló jogi környezetben ezzel az időtartammal operál.
Bár az első magyar eset, amikor valakit e szabály szerint alkalmazottként fel kellene venni, csak 2016 decemberében fordul majd elő, az eddig eltelt 3 év alapján már most tisztán látszik, hogy mire kell számítanunk. A hvg.hu által megkérdezett szakértők és piaci szereplők szerint praktikusan semmire. Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak sikerült úgy átvennie a direktívát, hogy a piaci helyzetet fikarcnyit sem változtatja meg.
| A magyar ipar szeret kölcsönözni |
Magyarországon jelenleg körülbelül 120 ezer ember dolgozik kölcsönzőcégeken keresztül, ami azt jelenti, hogy ez a kör a válság évei alatti átmeneti visszaesés után újra elérte a 2010-es szintet. A piac méretét évi 130-150 milliárd forintra becsülik. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint tavaly év végén 7,5 ezer cég élt a kölcsönzés lehetőségével, és a munkások elsöprő többségét a feldolgozóipar, illetve az adminisztratív munkákat végző társaságok vették igénybe. A kölcsönzött dolgozók a nagy ipari termelők számára több szempontból is kifejezetten előnyösek, például a szezonális munkaerő-ingadozást is jól lehet ezzel a módszerrel kezelni, és az is kedvező, hogy a munkavállalóval kapcsolatos összes papírmunkát a kölcsönzőcég végzi. |
Ilyen emberek márpedig nincsenek
A legnagyobb piaci szereplő a Trenkwalder Kft., a hvg.hu érdeklődésére azt közölte, hogy jelenleg egyetlen olyan ember sincs nála, aki öt éve folyamatosan egy helyre lett volna kölcsönözve. Azaz ha most lépne életbe az uniós direkítva, akkor senkit sem kellene alkalmazottként felvennie a kölcsönbe vevőnek. „A 2011 decembere óta egy helyre kölcsönzött munkatársak száma is marginális: biztosan nem éri el a nyolcezer évi közvetített állomány egy százalékát sem” – jegyezte meg Hegedűs Csaba a cég munkaerő-kölcsönző üzletágának vezetője. Szerintük az öt év azért sem hoz változást, mert a hosszabb távú kölcsönzések leginkább a szellemi foglalkozású munkaköröknél fordulhat elő, ám a Magyarországon kölcsönzött munkaerő csaknem 85 százaléka fizikai dolgozó.
„Mi számos olyan kis- és közepes vállalattal is kapcsolatban vagyunk, amely kölcsönzött munkaerővel dolgozik. Habár az ötéves szabállyal még ezek sem foglalkoznak, az megfigyelhető, hogy a legjobb munkavállalókat úgy igyekeznek megtartani, hogy saját állományukba veszik őket” – mondja Rudner Richárd az IMAP MB Partners tanácsadója.
A Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetségénél kissé óvatosabban fogalmaztak, mert álláspontjuk szerint nem egyértelmű, mi számít bele az öt évbe. Olyan munkavállaló ugyanis viszonylag sok van, akit ugyanaz a kölcsönző különböző cégekhez kölcsönzött ki, és a jogszabály szövege nem teljesen egyértelmű arra vonatkozóan, hogy őket foglalkoztatni kell-e majd. „A valószínűbb eset azonban az, hogy a dolgozónak ugyanannál a kölcsönbevevő cégnél kell lehúznia öt évet ahhoz, hogy státuszt kapjon, ilyenből pedig elenyészően kevés van” – mondja Simon Balázs, a szövetség képviselője.
