1. Telefonkönyvben kikeresni egy ember számát - Az első telefonkönyvet 1878-ban nyomtatták ki az Egyesült Államokban, 50 nevet tartalmazott. A különféle telefonkönyvek és szaknévsorok utána egyre nagyobbra dagadtak, majd az internet megjelenése után az online tudakozók vették át a nyomtatottak helyét, vagy a legegyszerűbb a Facebook Messengeren felkeresni valakit. Azt azért hozzá kell tennünk, hogy a többkilós telefonkönyv továbbra is létezik, és a Telekom a vonalas előfizetőknek továbbra is évente biztosít egy példányt.

Wikipedia / Tomasz Sienicki

Tudták, hogy még mindig van nyomtatott telefonkönyv? - Titkolják, hogy mennyit nyomnak belőle

2. Lexikonokat, óriási szótárakat vásárolni, hogy megtöltsék a polcunkat - Emlékeznek még, amikor a nyelvtanulók pár éve még várva várták, hogy kijöjjön egy, utoljára a hetvenes években frissített szótár újabb, modernebb verziója? És hogy mekkora becsben tartották a különféle enciklopédiákat, amelyekből egy-egy szócikk tényleg komoly viszonyítási pontnak számított? Először a CD-Romok jelentek meg, már ezek betették a kaput a klasszikus lexikonkiadásnak, majd jött a mindent elárasztó net, ami odáig vezetett, hogy 2013-ban lehúzta a rolót a híres német Brockhaus kiadó, amely 1809-től jelentetett meg enciklopédiákat. Helyettük itt a Wikipedia, amelynek a megbízhatóságával biztosan lehet vitatkozni, de a frissességével aligha.

3. Filmkölcsönzés a tékából - Eleve téka sincs már a sarkon, Budapesten is alig néhány DVD-kölcsönző maradt meg. A legnagyobb nemzetközi tékahálózat, a Blockbuster 2013-ban szűnt meg. Ha otthon akarunk filmet nézni, csak felkapjuk a távirányítónkat és kikeressük a kábelszolgáltatónk on demand kínálatából, vagy egyenesen az HBO vagy a Netflix netről streamelhető sorozataiból. (Fotónkon a tavaly, 25 év után bezárt James Dean videótéka.)

Fülöp Máté

4. Sorban állni a telefonfülke előtt - Oké, az érzés ugyanígy megvan, csak manapság a bankautomaták előtt vagyunk kénytelenek kivárni, amíg valaki berakja a kártyát, próbálkozik, nincs keret, visszajön a kártya, újra próbálkozik. Korábban ugyanezt a telefonfülke előtt éltük meg: bedobja, tárcsázik, leteszi, visszaadja, újra próbálkozik. Mobilja mindenkinek van, az itt élő, csekélyebb jövedelemmel rendelkező külföldiek meg gyakran netkávézókból bonyolítják a drága afrikai, ázsiai hívásokat. Nem állítjuk, hogy hiányzik a fülkénél várakozás, semmiképpen sem.

Túry Gergely

5. Előhívásra beadni a fotókat az Ofotértbe - A mai fiatalok talán el sem tudják képzelni azt a ráérős korszakot, amikor az ember elment nyaralni, fotókat készített, aztán egy hónap múlva megtudta, hogy milyenek lettek. A filmtekercsek piacán 1888 óta etalonnak számító amerikai Kodak 2012-ben csődölt be, és ha úgy vesszük, egészen sokáig húzta. Fotónyomtatás azért még van: akár drogériák webshopjában is megrendelhetjük feltöltött digitális képeink kinyomtatását. Arra is várni kell valamennyit, az élmény végül is hasonló.

6. Tanácstalanul egy szakemberhez fordulni - Régebben ha valami problémánk volt, kilyukadt a bringánk kereke, valami gond volt a számítógépünkkel, le kellett glettelni a falat, kerestünk egy szakit, aki megoldja. Ma viszont már mindenre találunk a Youtube-on egy útmutatót: készíthetünk pizzát, megszerelhetünk akármit, megtanulhatunk hangszeren játszani, de még arra is találunk tutorialt, hogy hogyan kell csókolózni. A Youtube ezzel a csináld magad! mozgalom legfőbb csatornája lett.

7. Mi lett vele? - Manapság jóformán semmi szükség nincs már osztálytalálkozókra, hiszen mindenkiről folyamatosan tudunk mindent a Facebook révén. "Tanít még a Horánszky? Mi? Elvált a Sallai tanárnőtől?" - ilyesmi aligha hangzik el ma már, hiszen ki az, aki nem tudja meg pár napon belül, ha egykori sulijában vagy egykori tanára családi állapotában változás történt?

Osztálytalálkozó - képünk illusztráció

8. Ne spoilerezz! - Aki a nyolcvanas években idehaza leült a tévé elé egy amerikai sorozatot nézni, az pontosan ugyanazt az élményt kapta, mint az az amerikai néző, aki pár évvel korábban nézte meg ugyanazt az epizódot. Hiába teltek el akár évek, amíg ide is beszivárgott egy-egy sikeres sorozat, a nézők semmit nem tudtak a történet fordulatairól, hiszen nem volt szinte senki, aki előttük látta volna, és nem voltak blogok a sorozatőrülteknek, hogy elmeséljenek minden részletet. Egyrészt. Másrészt azonban aki gyerekként a nyolcvanas években ismerkedett a VHS-videómagnón terjedő másolt filmek világával, az ahhoz is hozzászokhatott, hogy a gyerekekben semmilyen spoilerhisztéria nem volt: teljes természetességgel tárgyalták ki társaik előtt egy-egy film kulcsjeleneteit, így az is pontosan tudhatta, mit cipel a vállán Schwarzenegger a Commando című film egyik nyitójelenetében, aki sosem látta a filmet.

9. Órai levelezés - A mobiltelefonok ezt a régi műfajt is taccsra tették, bár vannak még iskolák, ahol óra előtt le kell adni a mobilokat, így az ottani diákok Whatsapp helyett kénytelenek a régi jó kézírásos módszerhez folyamodni.

Pexels

10. Lemenni hajnalban az újságoshoz az Expresszért - Igen, hajnalban kellett lemenni érte, hiszen reggel nyolcra már át kellett nézni és be kellett karikázni az összes szóba jöhető állást, hogy nyolckor már telefonálhassunk. Volt, hogy csak cím volt feltüntetve, és amikor az ember elindult a megadott külvárosi címre, akkor egy erdőben találta magát. Hát az álláskeresés ma már online megy, a Jobline-on vagy más állásportálon keresztül, ahol ahelyett, hogy hajnalonta átnyálaznánk egy egész lapot, elegendő beírni az adatainkat, és maga a portál küldi el az álláskínálatot.

(Az olasz Focus magazin gyűjtése alapján.)

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.