Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A megapixelek mellett a távoli témákat közelebb hozó zoomolási képesség terén küzdenek egymással a fotógépgyártók – ez a két olyan terület, amit a könnyű számszerűsítés miatt viszonylag egyszerű marketingelni. A zoomháborúban nemrég feltűnt egy ígéretes versenyző: teszten a Nikon ultrazoom-bajnoka.
A fényképezőgépek gyártásával foglalkozó cégek az elmúlt években több olyan háborúba is belebonyolódtak egymással, melyeknek a vásárlók megtévesztésén kívül vajmi kevés haszna volt. Ilyen ugyebár a megapixel-háború, ami mostanság szerencsére csillapodni látszik, így előfordulhat, hogy egy adott gyártó adott készülékének legújabb modellje már kisebb felbontású, mint amilyen az elődje volt – miközben jobb képeket csinál.
A másik hasonló versenyszám a jó öreg optikai zoomátfogás, itt azonban nemhogy csillapodni látszanak a kedélyek, hanem éppeb ellenkezőleg: egymás után jönnek ki az egyre nagyobb nagyításra képes masinák.
Néhány évvel ezelőtt nagyra kerekedett szemekkel bambultuk a világ első 50x-es zoomos fényképezőgépeit, majd aztán felbukkantak a 60-65x-ös nagyításra képes még újabb modellek, egy ideje pedig akár már 83x-os optikai zoomos fotómasinát is vásárolhatunk magunknak. A Nikon Coolpix P900 ugyanis pontosan ekkora zoomátfogással rendelkezik. Ízlelgessük egy kicsit ezt a dolgot: nyolcvanháromszoros nagyítás egy relatíve könnyen hordozható képalkotó készülékben, vagyis kicsit olyan, mintha egy összecsukható távcső lenne mindig a fotóstáskánkban. Egy ilyen objektív teljesen új távlatokat nyit meg a hobbifotósok előtt, olyanokat, melyeket korábban csak igen komoly befektetések révén és sokkal komolyabb technikával lehetett elérni.
Mire jó?
Egy ilyen zoomképesség több dologhoz is praktikus lehet. Például félénk, ijedős állatok biztonságos távolságból való megörökítéséhez, de hogy egy kevésbé fotós példát is hozzunk: ha egy erdei túrán azon tanakodunk, hogy vajon mi lehet a szemben lévő hegy tetején, elég egy gyors fotó teljesen rátolt zoommal, és máris kiderül, megéri-e a mászást a várrom. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy egy ilyen fotómasina akár a Hold kártereinek megörökítésében is remek társunk tud lenni. És nem csak elméletileg, tesztelés közben több ilyesmi távolságból lőtt képet csináltunk, mutatunk néhányat.
Csak óvatosan!
Amikor teljesen rátoljuk a zoomot, akkor kereken 2000 milliméteres (kisfilmre átszámított) gyújtótávolságot kapunk – amennyiben egy tükörreflexes géppel szeretnénk ennek a fókusztávolságnak akár csak a harmadát elérni, néhány milliós kiadással kellene számolnunk. Ez olyan nagy nagyítás, hogy itt már a legkisebb bemozdulás is tönkreteheti a felvételeinket, így aztán a Nikon belepakolt a gépbe egy igencsak fejlett optikai képstabilizátort. Ennek köszönhetően jó megvilágítás esetén (!) még a legnagyobb zoomérték mellett és kézből fotózva sem igazán kell bemozdulástól tartanunk – de tapasztalataink szerint egy állvány azért dukál ehhez a géphez.
Nem győzzük hangsúlyozni: elképesztően nagy zoomról beszélünk, olyanról, ami mellett még az exponálógomb lenyomásának minimális mozgása is belerondíthat a felvételeinkbe. A maximális zoomérték mellett a fényképezőgép milliméternyi mozgatása is azt eredményezi, hogy a fotózni kívánt téma már a kanyarban sincs, teljesen mást lát a gépünk. Erre szerencsére a nikonosok is gondoltak, és az objektív oldalára odatettek egy apró gombot, melyre rányomva néhány pillanatra visszazoomol a gép, ami alatt mi újból rátalálhatunk a témánkra, majd pedig újra visszakapjuk a maximális zoomot.
Nem minden a nagy zoom
A gyártó természetesen azt is szem előtt tartotta, hogy még egy ilyen ultrazoom masinát is gyakran használunk például szűk beltérben történő fotózásra (szülinap), így aztán örömmel konstatáljuk, hogy az objektív 24 milliméteres nagylátószöggel rendelkezik. Ez ugyan nem éppen rekordérték, hiszen akadnak 20 milliméteres kezdő gyújtótávolságú riválisok is, de ahhoz elég, hogy a családi fotókról senki se maradjon le.
Rossz fényviszonyok mellett komoly hasznát vesszük az f2,8-as kezdő fényerőnek, tájképfotózáskor az égbolt kékítése, illetve a felhők "háromdésítése" érdekében pedig érdemes lehet felcsavarni egy 67 milliméteres polárszűrőt a P900-ra. A kontrasztérzékelős fókuszálás ideális esetben alig 0,12 másodpercig tart, és bár DSLR-szintű villámgyors élesítésre nem számíthatunk, a kategóriaátlagnál mindenképpen gyorsabb a P900. Érdemes felkészülni arra, hogy maximális zoomérték mellett csak az 5 méternél távolabb lévő témákra tudunk élesíteni, de szupermakró módban akár 1 centiméterre is képes fókuszálni a gép.
Méretes
Az egyedi szolgáltatási körű objektív miatt a P900 jelentősen nagyobb és nehezebb, mint egy átlagos bridge kategóriás fényképezőgép, olyannyira, hogy ilyen tekintetben simán pariban van az alacsonyabb kategóriás tükörreflexes fényképezőkkel. A 899 grammos tömeg már alaposan húzza a nyakunkat, és azzal is érdemes tisztában lenni, hogy maximális zoom mellett a gép teljes hossza meghaladja a 22 centit. (Alaphelyzetben 11 millimétert, a legnagyobb zoomérték mellett pedig 79 millimétert emelkedik ki az objektív – a teljes kitolási idő 3,5 másodperc.) Zoomolni a jobb és a bal kezünkkel egyaránt lehet, és érdekesség, hogy beállíthatunk olyan, 24-135 milliméter közötti gyújtótávokat, melyekre a gép automatikusan belövi magát minden indításkor.
Képminőség
A képérzékelő 16 megapixeles felbontása teljesen rendben van, ennél többre semmi szükség. De nem árt tudni, hogy ebben a kategóriában csak úgy tudnak elérni hatalmas zoomot a gyártók, hogy az objektív mögé egy sajnos csak körömnyi méretű képszenzort tesznek. A még a legolcsóbb tükörreflexes masinákban lévő szenzoroknál is tízszer kisebb érzékelő csodákra tehát nem képes, csak addig kapunk korrekt produkciót, amíg elég a fény. ISO400-as fényérzékenység-szintig a képzajt sikerül kordában tartani, e fölé azonban nem érdemes menni, mert rohamosan romlik a képminőség. A felvételek csak és kizárólag JPEG formátumban menthetők el, vagyis a haladó fotósok által hőn szeretett RAW üzemmód sajnos nincs a gépben.
Funkciók
Automatikus üzemmódban a zoomoláson és az exponáláson kívül semmi dolgunk, a félautomata és manuális módok pedig megadják a lehetőséget arra, hogy a kísérletező kedvűek eljátsszanak egy kicsit a beállítási lehetőségekkel (zársebesség, rekeszérték stb).
A wifi a hátlapon lévő dedikált funkciógomb révén érhető el: vezeték nélküli módon a telefonunkról vezérelhető a fényképezőgép, és természetesen a képek megtekintésére is lehetőség nyílik. A beépített GPS-vevő segítségével eltárolhatjuk a fotók készítési helyének koordinátáit, ezenkívül pedig említést érdemel még az 5-7 méteres hatótávolságú felpattanó vaku, a 7 fps sebességű sorozatfelvevő, a mikroHDMI kimenet, illetve a maximum 60 fps-re képes Full HD videófelvevő.
A megfáradt 1850-es akkumulátort a gépvázon belül, szabványos microUSB töltővel lehet új életre kelteni. Egy feltöltéssel mintegy 360 fotó készíthető, ami ugyan még messze nem DSLR-szint, de teljesen vállalható. (Pro tipp: takarékoskodni úgy tudunk, ha a 3 colos mozgatható kijelző helyett a 0,5 colos elektronikus képkeresőt használjuk fotózáskor.)
Verdikt
+: hatalmas optikai zoom, fejlett képstabilizátor, f2,8-as kezdő fényerejű objektív, manuális beállítási lehetőségek, mozgatható kijelző, elektronikus képkereső, wifi, NFC, GPS. –: átlagnál nagyobb és nehezebb gépváz, kicsi képszenzor, nincs RAW-támogatás és vakupapucs. |
Aki a lehető legnagyobb optikai zoomos digitális fényképezőgépre vágyik, annak nincs sok választása, egyértelműen a fix objektíves Nikon Coolpix P900 nyeri a versenyt. A masina egyik legfontosabb pozitívuma, hogy a Nikon nem egyszerűen csak szabadjára eresztette az elképesztő zoomot, hanem olyan megoldásokkal támogatta meg azt, melyek révén akár egy kezdő fotós is szinte azonnal kiváló képeket tud lőni.
A hatalmas gépbe szerelt parányi képérzékelő persze nem képes csodákra, illetve a haladó felhasználók igényeit sem képes maximálisan kielégíteni a P900, melynek hivatalos hazai listaára 200 ezer forint.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
