Ne aggódjon, ha az Assassin’s Creed IV cím nem mond sokat, a negyedik rész előnye, hogy az is jót játszhat vele, akinek fogalma nincs az előző három eseményeiről. Kardozás, hajózás, kalózélet – aranyélet. Kipróbáltuk a Black Flaget, és arra jutottunk, hogy akár jobban is járhatunk, ha mozi helyett játszunk.
Az Assassin’s Creed sorozat négyes, Black Flag alcímet viselő része (AC4) tavaly ősszel jelent meg, előbb a korábbi generációs konzolokra, majd PlayStation 4-re és Xbox One-ra is. Azóta közel fél év telt el, az alapjáték különböző platformos verziói 83-88 százalékos értékeléseken állnak a legfontosabb gamer oldalak tesztjeit összegző Metacriticen. A fontosabb magyar oldalak közül a GameStart 9,2 pontot adott, a PC Gurunál pedig 93 százalékot ért a játék. Mi a PlayStation 4-re kiadott verzióba vágtunk bele, nem újratesztelési célból, hanem mert a játék bemutatott hangulata alapján volt egy gyanúnk, ami végül beigazolódott.
A sztori
A játék elején látható képsor már árulkodó: egy 18. századi tengeri csatába csöppenünk – ilyenekből bőven kijut majd a karibi térségben zajló játékban. A főhős a családi kassza gyarapításának céljából tengerre szálló Edward Kenway, aki természetesen megmenekül a csatában, majd az ellenséges hajón utazó túlélő bérgyilkos fiatalembert lekaszabolva, az ő személyiségét kölcsönvéve szerez magának pénzt, hajót, legénységet és ellenségeket.
Aki ismeri a Ubisoft által fejlesztett Assassin’s Creed sorozatot, az nem fog meglepődni a csavaron, ami ezután nem sokkal kiderül. Játékosként ugyanis nem csak a főhőst irányítjuk: a játékon belül létező cég, az Abstergo Entertainment egyik alkalmazottja vagyunk, aki a genetikai memóriából történelmi emlékeket gyűjt, hogy a vállalat azokból játékot készíthessen. Tehát a játékon belül is egy virtuális valóságban működünk – de ez a szál az AC4-ben annyira gyenge, hogy tulajdonképpen el is felejthetjük. Talán érdekességként még csak annyi, hogy a virtuális vállalatként kitalált Abstergo mögé egészen komoly, valós történelmi eseményekkel átszőtt hátteret pakolt az eddigiek során a Ubisoft.
A játékmenet
Az eddig megjelent tesztekből kiderül, hogy a játék nem csak a sorozat hithű rajongóinak szól, célja a kezdők bevezetése is, így az első két-három órányi játék a korábbi részeket végigjátszók számára kissé unalmas ujjgyakorlat lehet. Aki viszont most először csöppen bele, annak mindenképpen érdekes, és a többieknek sem kell aggódniuk: a csak a lényegre koncentrálva nagyjából 20 óra alatt végigvihető játékban a nyílt világnak köszönhetően további 50-60 órányi szórakozás van.
A rengeteg mászkálás-bujkálás-kaszabolás mellett legalább ugyanannyi hajózás és tengeri csata adódik feladatként, és minigame-ek is vannak. Ez utóbbiak közül a dámajátékban hamar elvéreztünk, de a madagaszkári eredetű fanorana kifejezetten szimpatikus volt. Aki nem játszott volna még hasonló játékkal, annak mutatjuk: grafikailag is arról van szó, hogy a főhős bőrébe bújva leülünk játszani. Ez a videón 1 perctől látható.
Az ilyen minijátékokkal nagyon sok időt el lehet tölteni, ha belelendül az ember, de ha a fentebb említett óraszámhoz szeretné tartani magát valaki, akkor alapvetően a főküldetések teljesítésére kell koncentrálnia. Ez főleg ellenségnek tűnő emberek elkapását, társak toborzását és más hajók zsákmányainak megszerzését jelenti.
A hangulat
Bár a játék grafikája, a hajó és fegyvereinek irányítása és például a főhős karakterének kidolgozottsága is rendben van, az Assassin’s Creed IV legmegnyerőbb pontja kétségtelenül a – mindezzel együtt kerek – hangulat. A cikk elején említett, gyorsan beigazolódott gyanúnk az volt, hogy ez a játék filmként is megállja a helyét. A játék és a világ olyan mértékig ki van dolgozva, amit a hardcore gamereken kívül talán nem sokan feltételeznek a videojátékokról.
Van például olyan, amikor hosszú perceken át tartó hajóutat vezénylünk le a Jackdaw névre hallgató hajónk fedélzetéről, de ez még akkor is hangulatos, ha közben nem támadunk le minden második szembe jövőt, a matrózok ugyanis énekelnek közben. Ugyanők háborgó tenger és csaták esetén vadul kiabálnak, a hajón tényleg minden az átélést segíti.
A városokba érve a körülöttünk lődörgő háziállatokat megsimogathatjuk, a kocsmárosnál jó kalózhoz méltó mennyiségben ihatunk (tessék kipróbálni, trófeát érhet a dolog), és ha már a folyékony halmazállapotnál tartunk, a hullámzó tenger is gyönyörűen ki van dolgozva. Nem kell aggódnunk a városokba érve sem: a játék világa színes, látványos és szerintünk izgalmas is.
Arra is figyeltek a játékkészítők, hogy egy-egy leütött őr testének látványa gyanút keltsen a többi őrben, és a települések utcáin lődörgők is megijednek és kiáltoznak, ha mellettük ejtünk el valakit. De időnként azért a mesterséges intelligencia inkább mesterséges, mintsem intelligens.
Verdikt: mozijegy helyett videojáték
Mindezek alapján arra jutottunk, hogy a mozijegyek és a dvd-k elképesztően drágák ahhoz képest, amilyen élményt egy, az akció-kaland kategóriába tartozó átlagos film nyújthat.
Bizonyos értelemben teljesen más jellegű szórakozásról beszélünk, nehéz versenybe indítani a palacsintát a sör ellen, nem lehet őket összehasonlítani. De meg kell állapítanunk, hogy egy jobb videojáték, és az Assassin’s Creed IV például ilyen, sokkal hosszabb időn át, sokkal aktívabb szórakozást biztosít, mint filmbéli megfelelői. Igaz, az egyszeri költést nézve drágább is azoknál: az AC4 viszonylag friss és prémium játék lévén platformtól függően 13-20 ezer forintért szerezhető be.
Mi 10-ből 9 pontot ítélünk meg a játéknak, ajánljuk.
(Egy éven belül pedig érkezik az új rész, a forradalmi kor Párizsával.)
A többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.