A nyári időszámítástól búcsúzva azt nézzük meg, a 20. század Magyarországán milyen helyzetekben vezették be a tavaszi óraállításokat. A nyári időszámítás elrendelésére az első és a második világháború idején, illetve a sztálini iparosítás kifulladásakor, Nagy Imre első kormányzása alatt került sor. Negyedszerre pedig a második olajválság és a Kádár-rendszer pangása miatt kényszerült erre a vezetés.
Magyarországon eddig négy alkalommal vezették be a nyári időszámítást, és mind a négy alkalommal rendkívüli helyzetben nyúlt ehhez az intézkedéshez az aktuális kormány. Az első világháború „félidejében”, 1916-ban a magyar csapatok az olasz fronton véreztek, a német Zeppelinek pedig Anglia déli partjait bombázták pár nappal azelőtt, hogy tavasszal rövidebb lett egy órával a május elsejére virradó éjszaka.
Az első magyarországi óraátállítások egyikére 1916. április 30-án éjszaka került sor – tehát még az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején. Az új időszámítás másnapján, május elsején az „Olasz támadások az Amadello-vonalon” című írás olvasható a Pesti Hírlap címoldalán. A negyedik oldalon találjuk a cikket az „Előretolt idő”-ről – egy Anglia partjainál elsüllyedt német tengeralattjáróról szóló tudósítás fölött. Az óraátállításról így írt a Pesti Hírlap: „Mindenki elővette az óráját vasárnap éjszaka tizenegy órakor és előreigazította hatvan perccel, aminthogy azt a rendelet pontosan előírta.” Azt is megtudhatjuk, hogy „semmi különösebb zavart nem okozott – nem is okozhatott – az új időszámítás életbeléptetése, csak szokatlan volt, hogy olyan hamar van éjfél”.
Egy lírai kérdést is feltett a cikk névtelen írója: „Hol maradt a szokásos május elseji virrasztás, hol maradtak a színes léggömbök, a cifra papírosok és tarka díszek a konflislovakon, hol maradt a hagyományos ligeti zöld vendéglő és habzó sörök a barátságos asztalokon? A katonaság, nép és cselédség mulatságát már rég elfojtotta előbb a záróra.” Közben az is kiderül, hogy a „szorgalmas pestiek már előreigazították az órát, sőt a templomok órái is már este nyolckor kilencet mutattak”.
A cikk némi „pesti gőggel” zárul: „Hétfőn már egy órával hamarább kezdődik az élet […], falusi emberek leszünk, aki reggel hétkor kel, még hallani fogja a kakasok kukorékolását.” Volt egyébként hely, ahol még korábban előreállították az órákat. Már április 29-én, szombaton így tettek a budapesti árutőzsdén, erről szintén a Pesti Hírlap számolt be, méghozzá április 30-ai, vasárnapi kiadásában, a 18. oldalon. „Az időkorrigálás” című cikk szerint szombaton 'zajlott le' az utolsó üzleti nap a téli időszámítás alapján. „Hétfőn persze a börzén is életbelép a nyári idő, aminek a megünneplésére már ma délután, amikor az értéktőzsdések kivonultak a teremből, az összes helyiségek óráit előreigazították.”
Óraátállítás a második világháború idején
Szinte napra pontosan negyed századdal később Magyarország egy újabb világháború kellős közepén találta magát, és újra bevezették a nyári időszámítást. 1941 áprilisának első napjaiban követett el öngyilkosságot Teleki Pál miniszterelnök, ekkor támadták meg Jugoszláviát a Magyarországon keresztül átvonuló német csapatok, válaszul pedig jugoszláv repülők bombázták magyar városokat.
E történelmi környezetben lépett életbe az újabb óraátállítás, ahogy a Pesti Hírlap írt erről 1941. április 8-án: „A kormány a nyári időszámítást ápr. 7-én éjjel 23 órától kezdődően életbeléptette. A rendelet értelmében, április 7-én éjjel 23 órakor az órákat 60 perccel, azaz egy órával előbbre kell igazítani. A minisztérium felhívja az összes hatóságokat, közületeket, intézményeket és a nagyközönséget, hogy minden további írásbeli rendelkezés bevárása nélkül alkalmazkodjanak az új időszámításhoz.”
A lap negyedik oldalán „a MÁV fővonalainak új menetrendje” olvasható. Eszerint az államvasutak igazgatósága közli, hogy „április 8-ra hajló éjjel 0 órától a MÁV-nál is a nyári időszámítás nyer alkalmazást. Ezzel egyidejűleg, vagyis 8-án 0 órától a rendkívüli viszonyok miatt további intézkedésig az egyes fővonalakon csakis az alábbi személyszállító vonatok fognak közlekedni.” Ezután részletes felsorolás következik, amelyekből kiderül, hogy alig néhány személyvonat közlekedik. A vonatok nyilvánvalóan azért nem közlekedtek normálisan, mert éppen ekkor szállították át Magyarországon a Jugoszláviát és Görögországot megtámadó német csapatokat.
S hogy milyen más próbatételek sújtották eközben az ország lakóit? „Jugoszláv repülőgépek bombatámadásai Szeged, Pécs, Villány, Körmend, Siklós, Szentgotthárd ellen” – olvasható az újságok címlapján. A főcím alatt további alcímek sorakoznak: „Kilenc jugoszláv bombavetőgépet megsemmisítettünk, egy lezuhant – Szeged pályaudvarát eltalálta egy bomba, Szentgotthárdon egy hatéves gyerek meghalt.” Majd: „A bombázásoknak néhány sebesültje van, az anyagi kár jelentéktelen – A fővárosban és másutt is légiriadó volt”, illetve: „A magyar kormány a legerélyesebben tiltakozott a Magyarország ellen intézett jugoszláv repülőtámadások miatt.”
A korabeli lapokban találtunk egy utólag érdekesnek minősíthető cikket, melynek címe: „Nagy tervek a Dunával”. Az írás szerint „a Német Birodalom a Dunát fokozott mértékben ki akarja használni, mint Közép-Európa legfontosabb vízi útját.” Nikl Béla hajózási szakértő azt mondja a Pesti Hírlapnak, hogy „a Német Birodalom három csatornával akarja a Dunát a legnagyobb német folyókkal összekapcsolni, hogy a szén, a fa és egyéb áru szállítása gyorsabb, olcsóbb és könnyebb legyen”. A cikk szerint „ez a három csatorna volna: Duna-Odera; Duna-Elba, és a legfontosabb: a Duna-Majna. Hitler kancellár 1938 május havában elrendelte, hogy a Rajnát a Majna folyón keresztül össze kell kapcsolni a Dunával és ennek a munkának 1945-ig el kell készülnie, mert ő az 1943. évi 'Parteitag"-ra Nürnbergbe már a csatornán akar leutazni.”
A 20. században harmadik alkalommal 1954-ben vezették be a nyári időszámítást Magyarországon. Erre a rákosista vezetés átmeneti meggyengülésekor, az első Nagy Imre-kormány regnálásakor került sor. A túlzott iparosítás után alighanem szükség volt az energiatakarékosságra, ám a Szabad Nép 1954. május 23-ai számában – minden indoklás nélkül – olvasható csak a nyúlfarknyi közlemény: „A nyári időszámítás szerint ma éjszaka 0 órától 1 órával előreigazították az órákat. Ma tehát – a nyári időszámításnak megfelelően – minden rendezvény az új időszámítás szerint kezdődik.”
Ugyanakkor a negyedik oldalon olvasható a „Mai sportműsor”, amelyben ez szerepel: „Labdarúgás: Magyarország-Anglia nemzetek közötti válogatott labdarúgómérkőzés. Népstadion, 17:30.” A londoni 6-3 visszavágójáról – melyre 15 ország 61 újságírója és rádióriportere érkezett Budapestre, és amelyen Puskásék 7-1-re nyertek – így írt másnap a Szabad Nép: „A diadalmasan fejlődő magyar sport útjára új győzelmi jel került: labdarúgónk magával ragadó játékkal legyőzték az angol nemzeti válogatottat.” A tudósításból kiderül, hogy a lelátón a mérkőzést együtt nézte Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának első titkára Nagy Imre miniszterelnökkel és Dobi Istvánnal, az elnöki tanács elnökével. Velük együtt volt „Gerő Ernő elvtárs” (rövid ideig ő is vezeti majd az MDP-t), és „Apró Antal elvtárs” (a Kádár-rendszerben fut majd be nagyobb karriert). Ők a párt politikai bizottságának tagjai voltak 1954-ben. Majd a hosszabb felsorolás végén – szinte mellékesen – megemlítik Jules Rimet FIFA-elnök jelenlétét is.
Dolláréhség 1980-ban
Negyedik alkalommal 1980-ban vezették be Magyarországon a nyári időszámítást. A Népszabadság visszafogott cikkében ugyan nincs utalás rá, de ez a második olajválság utáni korszak, hiszen a hetvenes években két ízben is drasztikusan emelkedett az energiahordozó világpiaci ára. A lap 1980. április 6-ai cikke ezzel a címmel jelent meg: „Mától: nyári időszámítás. Népgazdasági haszon – Pótmenetrendek – Mit kell és mit nem kell átállítani?”. Az írás szerint „éjfélkor bevezették hazánkban a nyári időszámítást, amely – a Minisztertanács határozata alapján – szeptember 30-áig tart. Ez annyit jelent, hogy ma 0 órakor hatvan perccel előbbre állították az órákat. Az átállással hazánk csatlakozott azokhoz az európai országokhoz, amelyek már évek óta sikerrel használják ki a napszakokhoz való alkalmazkodás előnyeit.”
„Az előzetes számítások szerint ebben az időszakban csak villamos energiából 80 millió kilowattórával kevesebb fogy majd, s összesen mintegy 160 millió forint értékű energia takarítható meg így. További előny a fényforrások élettartamának növekedése is, amely csaknem 20 millió forintot eredményez. A népgazdaság egyéb területein hozzávetőlegesen 2,1-2,5 millió dollár takarítható meg a nyári időszámításra való áttérésből.” Vagyis 1980-ban már fontos volt a „dollár megtakarítása”, és ezt a pártlap is hangsúlyozta, az energiatakarékosság mellett.
A cikkből az is kitűnik, hogy a MÁV-nál „már korábban menetrendpótlékot adtak ki mintegy 120 ezer példányban, amely már az új időszámítás szerinti adatokat tartalmazza”. A pótmenetrend csaknem teljesen elfogyott. Az utasokat a Népszabadság szerint „csak a Jugoszláviába és a Szovjetunióba induló vonatok menetrendje érinti. Ezekben az országokban ugyanis még nem tértek át nyári időszámításra”. A BKV-nál az átállás csupán az éjszakai járatok indulását érintette. A 42 villamosjárat közül mindössze kilenc villamos járt éjjel. A HÉV-nél az éjféli járat indult az új idő szerint – egy órakor.
A Népszabadság szerint „a lakosság körében nem okozott gondot az órák átállítása, már ami a hagyományos időmérőket illeti. Nagyon sok embernek van azonban kvarcórája, amit nem mindenki tud otthon átállítani. Az Órások Szövetkezetének a főváros kilenc kvarcóra-javításra kijelölt üzletében, valamint minden olyan fiókban, ahol hozzáértő szakember van, ingyenesen átállították – és átállítják – a lakosság óráit.”