A férfi 470-es osztályban teljességgel papírforma született az első két helyen, a harmadikon azonban nem, azaz az ausztrál bajnoki cím semmiféle meglepetést nem okozott, miként a brit ezüst sem, az argentin bronz viszont nem várt eredmény. A női 470-est az új-zélandiak nyerték, volt náluk nagyobb esélyes több is, de ők vitorláztak a legkiegyensúlyozottabban és mindenképpen megérdemelten hozták az aranyat.
Elfogyott a szél a férfi kétszemélyes 470-es hajóosztály éremfutamára, ezért a következő napra halasztották, így a két 470-es aranyérmet egyszerre osztották ki Weymouth-ban. A férfiaknál csaknem teljességgel bejött a papírforma, az ausztrál Mathew Belcher/Malcolm Page kettős elvitte amiért jött, azaz csaknem végig vezetve nyerték meg az aranyérmet - az igazi durranás az lett volna, ha nem ők nyernek. Az elmúlt hat évben férfi 470-esben annak ellenére szinte minden világversenyt ők nyertek, hogy talán ennek az osztálynak a legnagyobb a közvetlen élmezőnye. A brit Luke Patience/Stuart Bithell ugyancsak a legteljesebb papírforma szerint lett ezüstérmes, a verseny során végig pariban voltak az ausztrálokkal, vezetni azonban csak az első négy futamig tudtak, utána az ausztrálok léptek előre és ha szorosan is, de ott tartózkodtak az éremfutam végén is. Érdekesség, hogy Malcolm Page megvédte Nathan Wilmottal szerzett pekingi bajnokságát.
Az igazi meglepetést - legalábbis az elmúlt évek eredményei alapján - az argentinok harmadik helye jelentette, Lucas Calabrese és Juan de la Fuente természetesen nem a semmiből került elő, általában az első 20 között közlekedtek, ami még a tágabb élmezőnynek számít, de már hatba sem igen kerültek, nem hogy a dobogóra. Így tettek az első hat futamban is, addig a 12. és a 8. hely között közlekedtek, majd kilőttek és futamról futamra jöttek előrébb, s a 9. futamban elért harmadik helyről már nem is tágítottak.
Nem lehetnek elégedettek a franciák - sokszoros világbajnokai az osztálynak - a hetedik helyükkel, a világranglistán második izraeliek a 15-kel, a spanyolok - több olimpiát és világbajnokságot is nyertek - a 11-kel, az Európabajnok, világranglista harmadok helyezett horvátok pedig a 6. helyükkel. A kezdetben meglepően elől tartózkodó, korábban az élmezőnyben egyáltalán nem jegyzett osztrákok viszont visszaestek ugyan, de a nyolcadik helyet meg tudták csípni, ami számukra nagy siker.
A nőknél az első helyet az új-zélandiak hozták el, ami meglepetésnek nem számít, hiszen Jo Aleh és Olivia Powrie általában szintén a szűk élmezőnyben vitorlázik, de nem volt jellemző, hogy nyertek volna. Sokkal inkább a hazai, a világbajnok hollandok, a szintén világbajnok spanyolok, a nőknél is sokszoros világbajnok franciák, a címvédő ausztrálok, vagy a nagyon erős izraeliek győzelme volt vátható. Igaz, az új-zélandiak bejelntkeztek az aranyéremre a tavalyi előolimpia 4. helyével és az idei, olimpiai főpróbának számító Skandia Sail for Gold verseny megnyerésével. Győzelmük így a meglepetés kategóriába azért nem tartozik, de a papírformába sem. Alehék nagyon stabilan vitorláztak, a hetedik futam utaán álltak az élre és végig ott ismaradtak, de előtte sem voltak rosszabbak a harmadik helynél.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.