Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyéni életünkben, párkapcsolatunkban, családunkban időnként válságot élünk meg. Ha úgy gondolunk rá, mint az élet elkerülhetetlen velejárójára, a kilábalás után akár harmonikusabb is lehet az életünk, mint korábban. Megyeri Zsuzsanna pszichológus írása.
Mindannyian éltünk már át olyan időszakot, eseményt a családunkban, amelyet problémának, nehézségnek, elakadásnak, esetleg válságnak neveztünk, attól függően, mennyire ítéltük meg súlyosnak. A családterápiás szakirodalom másképp kategorizálja a családi rendszerre ható stresszorokat (azaz a stresszt kiváltó eseményeket), és megkülönböztet úgynevezett normatív és paranormatív kríziseket. Az előbbi – új életciklusba lépéskor – magából a fejlődésből adódik, a második olyan nem várt életesemény, ami önmagában is kritikus, de a családi rendszerre is kihat. Ilyen a súlyos betegség, a munkahely elvesztése, váratlan haláleset vagy traumatikus válás.
Az örökifjú apa
Normatív krízis esetén elmarad az átlépés az egyik életciklusból a másikba. Ennek két oka is lehet. Az egyik az, ha a családtagok nem akarnak tudomást venni a változás szükségességéről, netán egyenesen tagadják; illetve ha észre sem veszik, hogy eljött a továbblépés ideje.
Az egyik ciklusból a másikba lépés tagadását jól példázza az a fiatal apa, aki nem hajlandó az életstílusán változtatni, és magát független, szabad egyénként definiálja a gyerek születése után is. Ugyanúgy kimarad éjszakánként a haverokkal, mint korábban, nem segít a csecsemőgondozásban, nem alkalmazkodik a megváltozott életstílushoz és igényekhez, ami előbb-utóbb konfliktusokhoz, majd kapcsolati krízishez vezet. Ennek hátterében gyakran az áll, hogy a gyermekvállaláskor nem született döntés abban a nagyon fontos kérdésben, hogy el tud-e köteleződni apaként is, nem csupán élettársként, illetve férjként.
A túlkoros fióka
A fészekből kirepülés ideje manapság egyre későbbre tolódik. Ha a család egyes tagjainak nem érdekük a továbblépés – esetleg azért, mert az édesanya amúgy sem szívesen engedi el otthonról egy szem fiacskáját, akit már évtizedek óta egyedül nevel –, akkor ez a visszatartás tudattalanul zajlik.
A mamahotelben mindenki jól elvan egészen addig, amíg olyan lány kerül a képbe, aki szeretné repülésre tanítani a túlkoros „fiókát”. Ilyenkor óhatatlanul krízis alakul ki. Az anya legyőzendő ellenséget, vetélytársat lát fia partnerében, és mindent megtesz, hogy megakadályozza a kirepülést, a fiú pedig szinte meghasonlik az érte vetekedő két nő között.
Új egyensúly felé
A két eset nagyon különböző, mégis van bennük egy közös elem, mégpedig az, hogy a válságos helyzet a fejlődés megrekedéséből adódik. Semmilyen krízisen nem lehet túljutni felbolydulás nélkül. Heves viták, vélt és valós sérelmek hangoztatása, sértődések, veszekedések, időleges kapcsolatmegszakadások is tarkíthatják a krízist, de bárhogy van is, ha újfajta egyensúlyi állapot alakul ki, már megérte.
Nincs az a válságos helyzet, amelyből ne lehetne kilábalni, ha a felek azt tartják szem előtt, hogy mindenki számára kielégítőbb és működőképesebb felállás jöjjön létre. Ez sokszor csak család- vagy párterápiában történhet meg, mert az érintettek nem tudnak maguktól továbblépni, de ha elkötelezettek és érzelmileg bevonódottak, szinte mindig van megoldás.
Válság sokszorozva
A család fejlődéséből adódó normál krízisek mellett a társadalmi és a kulturális szokások változása is szolgáltat alapot arra, hogy krízishelyzet alakuljon ki. Elég, ha csak a válások magas számára gondolunk, Magyarországon az utóbbi évtizedekben átlag 25 ezer ember bontotta fel a házasságát évente. Reuben Hill és Roy H. Rodgers amerikai pszichológusok életciklusmodellje 1964-ben még nem számolt a mozaikcsaládokkal, ami napjainkra már átlagos jelenség. Az, hogy hány válságos helyzetet teremtenek a válások és az újraházasodások, szinte naponta tapasztaljuk.
Tengernyi pszichológiai írás foglalkozik a válással, annak hatásával a gyerekekre, és az életciklusváltásból adódó problémák is bőven szolgáltatnak pácienseket a családterápiával foglalkozó szakemberek számára. De ahogy a normatív krízis felmerülése esetén egy átlagos családban a probléma két szülő és közös gyerekeik együttéléséből adódik, újraházasodottaknál ez a szám megduplázódik.
Petra és Tibor története
Így történt ez annál a párnál is, amelyik egy-egy korábbi házasságból származó kamaszgyerekkel és egy közössel él együtt. Terápiába akkor jelentkeztek, amikor Petrát, a feleséget olyan mélyen megrendítette édesapja váratlan halála, hogy még egy év után sem tudott visszatérni a régi kerékvágásba. Szerinte Tibortól, a férjétől nem kapott elég érzelmi támogatást, magára hagyta őt akkor, amikor neki a legrosszabb volt. Eltávolodtak egymástól, a nő már nem is próbált Tibornál támaszt keresni, elvált férje viszont teljes mértékben mellette volt. Kicsit visszasírta a régi házasságát, amelyet ő bontott ugyan fel, de ebben a kritikus szituációban úgy érezte, első férje inkább támogatta őt.
Tibor ugyanerről a helyzetről azt gondolta, hogy ő mindent megadott, amit csak tudott. Nem értette, miért kell az elvált férjet bevonni, féltékeny és kiábrándult lett, de ezt szégyellte és mélyen titkolta. Ugyanakkor Petra „elkényeztetett” kamaszfiát meggyőződése ellenére autóval hordta edzésre, amíg felesége a megözvegyült anyját istápolta. Ő vásárolt, ő főzött, mindezt zokszó nélkül, de belül forrongva.
A párterápia során fény derült arra, hogy az eltérő családi mintákon túl mélyen élnek bennük az előző párjukkal kialakított helyzetkezelési stratégiáik, és váratlan krízis esetén a „régi”, bevált megoldásokhoz nyúlnak vissza. Petra számára természetes volt, hogy első férjét hívja először segítségül, hiszen 15 évig élt vele házasságban.
Tibor már csak azt tapasztalta, hogy kimaradt valamiből, mintha neki köze sem lenne az elhunyt apóshoz, aki – nem mellesleg – ki nem állhatta őt, és mindent megtett azért, hogy kapcsolatukat Petrával megvétózza. Tibor korábbi házassága azért futott zátonyra, mert a felesége éveken át viszonyt folytatott egy kollégájával, ő pedig balekként asszisztálta végig a házasságtörést. Akkor tudta meg, hogy felszarvazták, amikor a felesége bejelentette, hogy válik, mert terhes.
Tibor és Petra esetében a krízishelyzetek halmozódása miatt alig lehetett kihámozni, hol is van a baj. Hosszú időbe telt elkülöníteni az egyéni problémákat a párkapcsolatitól, a haláleset okozta traumát a lezáratlan válástól és a korábbi házasságokban szerzett sérülésektől. Tibor és Petra vette a fáradságot, és kereste a megoldást. A terápia olyan válsághelyzeten lendítette át őket, amelyen egyedül talán sokkal tovább tipródtak volna. Nemcsak azt értették meg, hogy min is mentek keresztül, de azt is, hogy a krízisekből jó kimenet is van.
Vegyen részt a következő ingyenes, online HVG Extra Pszichológia Szalonon, amely során pszichológus, családterapeuta szerzőkkel beszélgetünk: Megyeri Zsuzsannával és Hajdu Judittal. Regisztráció itt.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a külső-belső szabadsággal foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
