Testrészek, amelyek túlélték a testet, s a test halála után még képviselték gazdájukat. Utaztak, eltűntek, felbukkantak vagy csak álltak csendben és formalinban. Cserna-Szabó András író elsőként Rózsa Sándor fejének ered a nyomába.
Az alföldi betyárról szóló történetekben nagyon nehéz elválasztani a valóságot a pletykától, a (népi vagy írói) fikciót a történelmi tényektől. De azért csak nyomoljunk előre! Szentesi Zöldi László Rózsa Sándor-monográfiájából is tudható, hogy miután a betyárkirály 1878. november 22-én, 65 éves korában gümőkórban meghal a szamosújvári börtönben, a bécsi udvar elrendeli a boncolását, melyet Dr. Zachariás József végez el.
A doktor levágja a fejet, és a szívet is kiveszi. A fej ezután szeszbe kerül, és Pestre viszik dr. Lenhossék József anatómushoz. Rózsa Sándor ezúttal – kivételesen – kitűnő társaságba keveredik, hiszen a doktor úr előzőleg például a halott Deák Ferenc fejét is hosszasan vizsgálta, még tudós értekezést is írt róla: Deák Ferencz koponyáján tett mérések és ezekből vont következtetések (1876). A Rózsa-koponya azonban kifog a tudományos embereken: se Lenhossék, se Herman Ottó nem talál rajta olyan antropológiai jegyeket, melyek gonosztevőre vallanának. A betyárfőt sokáig őrizték még, végül a Kórbonctani Intézetből tűnt el a második világháború alatt. Úgyhogy simán lehet, hogy ma is megvan valahol.
De van egy másik Rózsa Sándor-koponya is, vagyis csak egy részlet. Ez a koponyatető a budapesti Rendőrség-történeti Múzeumban van kiállítva és a Gazda koponyájaként mutogatják. Hogy tényleg a Kegyelmes Paraszt fejének alkatrésze volt-e valaha, azt csak a Jóisten tudná bizonyosan megmondani vagy egy DNS-vizsgálat.
És ha már itt tartunk: idézzünk fel egy másik hosszú „magánéletet” élő fejet is. Ez is egy gonosztevőről lett leválasztva. 1898. szeptember 10-én Genfben egy olasz anarchista, bizonyos Luigi Lucheni szíven szúrta Erzsébetet, az Osztrák-Magyar Monarchia császárának és királyának feleségét. Sisi kirándulni indult a Genfi-tóra, de még a sétahajókázás előtt meglepte őt a talján egy élesre fent reszelővel. A tettes életfogytig tartó büntetése 12 év múlva ért véget: cellájában nadrágszíjával kötötte fel magát.
Az ő koponyáját is sokáig vizsgálta a tudomány kívül-belül. Fejét levágták, és egy befőttesüvegnyi formaldehidben tették el. Így várt a fő 75 évet a Genfi Egyetem Kriminalisztikai Intézetében – mert Svájc békés ország, és békéjét nem dúlja fel háború, világháború, polgárháború, forradalom, ellenforradalom stb., és így aztán nem vesznek el a káoszban, bombázásban, ostromban stb. befőttnek eltett koponyák sem (ellenpélda: Budapest). 1985-ben a svájciak úgy gondolták, eleget őrizték a békétlen olasz fejét, és nekiadták a bécsieknek, mégiscsak az ő császárnéjukat gyilkolta meg. Bécs 15 évig tartotta még a Patológiai és Anatómiai Múzeumban, aztán eltemette a Központi Temetőben. Ha egy rossz tréfával akarnám befejezni, biztosan azt írnám: azóta teljes a fejetlenség.
Ha további híres testrészek magánéletére kíváncsi, olvassa el a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számát, mely test és lélek egymásra hatásával foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál! Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook oldalát!