Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
"Ha ezt olvasod, azt jelenti, hogy sikerült a tervem: egy éve nem ittam alkoholt" – egy amerikai blogger pontosan egy éve döntött úgy, hogy leteszi az italt, és bulikirálynőből józan, öntudatos nővé változik. Évfordulós bejegyzésében számos pozitívumot sorol fel: felerősödtek érzékei, rendbe hozta magánéletét, és ami a legfontosabb, végre megértette, ki is ő valójában.
"Elegem lett abból, hogy elegem van magamból. Meguntam, hogy én vagyok a bulikirálynő, hogy sz*rnak érzem magam, hogy csalódást okozok a barátaimnak és a szeretteimnek" – kezdi bejegyzését Kelly Fitzgerald, a Huffington Post bloggere, aki pontosan egy éve döntött úgy, hogy búcsút int az alkoholnak. A rengeteg pozitív hatás mellett a negatívumok eltörpülnek, így Fizgerald írásában összefoglalta, miért éri meg nemet mondani az alkoholra.
"Olyannyira felerősödtek az érzékeim, hogy néha már azt hittem, terhes vagyok"
Fitzgerald beszámolója szerint a józan élet egyik legfőbb mellékhatása, hogy minden apróságot százszoros intenzitással észlel. Nem csak a szaglása, a hallása vagy az ízlelőképessége vált sokkal érzékenyebbé, hanem érzelmileg is nagyobb végleteket él meg. Alkoholmentes éve alatt gyakrabban sírt, és könnyebben kapta fel valamin a vizet, ugyanakkor a boldog pillanatokat is jóval mélyebben élte meg.
"Amikor rossz dolgok történtek velem, azonnal az alkoholba menekültem. A józan évem alatt azonban megváltozott a gondolkodásmódom, és ma már elhiszem, hogy a felmerülő problémák kezelhetők, sőt megoldhatók" – folytatja a blogger, aki hozzáteszi, sok probléma oka maga az alkohol volt. Azzal, hogy leállt, sok mindenben megváltozott a nézőpontja, más szemmel tekint a világra és önmagára.
Az alkoholgőzös esték sem jelentettek már igazi szórakozást számára. Bár Fitzgerald próbálkozott a mértéktartó fogyasztással, egész egyszerűen nem tudott megállni egy vagy két italnál. Mint ahogy mindenki, ő is a társasági normát követte: ha iszol jobban érzed magad, könnyebben szocializálódsz. A mélyponton azonban már egyáltalán nem a korábbi szórakozást jelentették a bulik. Ami korábban jó móka volt, az egyre inkább csak egy rossz szokássá vált.
"Én és az alkohol: nem egy jó párosítás"
"Rájöttem, hogy az az ember, aki addig alkohol okozta emlékezetkiesések homályában élt, az egyszerűen nem én vagyok." Fitzgerald számára kész önismereti tréninggé vált a józan időszak. Saját fejében és társas kapcsolataiban is sikerült rendet tennie.
A kezdet természetesen nem volt egyszerű számára, hiszen szinte az alapoktól újra kellett tanulni a társas viselkedést. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy saját magát is elfogadja olyannak, amilyen. "Követtem el hibákat az életem alatt, és sohasem leszek tökéletes. De az, hogy józanul tekintettem a tetteimre, segített abban, hogy rájöjjek, ki is vagyok valójában."
A leszokás következményeként természetesen az addig jófejnek tartott ivócimborák is eltűntek. Fitzgeraldnak rá kellett ébednie, hogy alig van közös dolog benne és alkalmi bulipartnereiben. Józan éve alatt baráti társasága teljesen átalakult, a mélységek nélküli, hamis alapokra épült ismeretségek eltűntek, a valódi barátok viszont maradtak. "Vannak olyan emberek, akik feltétel nélkül elfogadnak, akiknek a szemük sem rebben, ha meghallják, hogy többet nem iszol alkoholt. És vannak azok, akik akkor is meg akarnak hívni egy koktélra, ha már rég tudják, hogy leszoktál az ilyesmiről." Nem elég tehát megszabadulni a mérgező szokástól: a mérgező "barátoktól" is búcsút kell venni – vallja Fitzgerald.
Végre elhitte, hogy megérdemel egy normális kapcsolatot
A döntés pozitív hatásai a fiatal blogger szerelmi életében is éreztették hatásukat. "Az alkohol állt minden balul elsült férfiügyem hátterében. Amíg ittam, úgy gondolkodtam, mivel totál káosz az életem, megérdemlem, hogy a párkapcsolataim is hasonlóan elcseszettek legyenek." Ma már persze egészen másképp gondolkodik a dologról: "Elkezdtem hinni annak a férfinak, aki ráébresztett arra, hogy megérdemlem a szeretetét."
Fitzgerald bejegyzése végén még reményének ad hangot, hogy írásával más, hasonló gondokkal küzdő fiatalnak ad majd erőt és bátorságot a nehéz döntéshez. Korábban ugyanis ő maga sem gondolta volna, hogy ő lesz az az ember, aki valaha képes lesz nemet mondani az alkoholra. Míg régen el sem tudta volna képzelni, hogy valaha úgy is jól érezheti magát, hogy egy kortyot sem iszik, most épp ő az élő bizonyíték arra, hogy igenis létezik boldogság alkohol nélkül. A józanság persze nem csak egy évig tartott, Fitzgerald már szinte rá sem ismerne korábbi énjére, alkohol nélkül érzi csak jól magát a bőrében, Reméli, hogy mások is követni fogják cselekedetét, szerinte ugyanis az első nem csak az első lépés a valódi józanság felé vezető úton: "a java még csak ezután következik".
