Bár Budapest közel sem olyan hatalmas és eleven város, mint New York, de Nathan W. Pyle, a New York-i etikett alapszabályait lefektető, és túlélési tippeket tartalmazó szórakoztató könyvének jó néhány passzusát a magyar fővárosban is érdemes lehet szem előtt tartani. NYC alapszabályai és etikettje több formátumban is elérhető, de a leglátványosabb kétségkívül a GIF-ekkel, vagyis mozgóképekkel tűzdelt verzió. Ebből közölt most párat a Business Insider.

Pyle rögtön leszögezi, a legfontosabb, amit megtanult, hogy ne legyen senkinek az útjában. „Azt kell feltételezni, hogy mindeninek valami nagyon fontos dolga van, ahova minél gyorsabban kell eljutnia” – mondja. Nagyon hasznos lehet még, ha van térlátásunk, illetve ha mindig hordunk magunkkal készpénzt, hogy ne kerüljünk kellemetlen szituációba jártunkban-keltünkben. Pyle tippjei olyan mindennapos, sokszor akár természetesnek tűnő illemszabályokat tartalmaznak, mint hogy a metrón az időseknek és a terhes nőknek illik átadni a helyet, de van pár, ami kiváltja azt a bizonyos „áhá” érzést.

Bárkinek, aki tíz percnél többet töltött már el egy nyüzsgő nagyvárosban, ismerősek lehetnek a szituációk.

Egérút

Koncentráljunk – ne hagyjuk, hogy bármi elterelje a figyelmünket, csak az a fontos, hogy hova szeretnénk eljutni, és milyen út vezet oda. Pyle szerint a New York-iak pontosan tudják, hogy ez a legjobb módja annak, hogy elkerüljék a nem kívánt kontaktust. Budapesten is hatékony lehet a céltudatos, határozott közlekedés ahhoz, hogy ne állítsanak meg három méterenként a szórólapozók, a termékkóstoltatók, vagy valamilyen alapítvány adománygyűjtői.

New York lakói általában elég gyorsan közlekednek, vagy legalábbis szeretnének. Pyle legfontosabb tanácsa, hogy ne legyünk senki útjában – ne négyesével közlekedjünk például a járdán a Szex és New York négyesfogatával ellentétben, hanem menjünk párosával.

Hagyjuk leszállni az embereket a buszról/metróról/villamosról, mielőtt felszállnánk. Mindenki fel szeretne jutni, de erre sokkal nagyobb esély, ha a leszállók miatt kiürül a jármű. A tolakodás nem csak tapintatlan, de még csak nem is logikus.

Diszkomfortzóna

Muszáj tapizni? A tömött metrón/villamoson/buszon olykor elkerülhetetlen, de a gyrosunkra várva már kevésbé. Hagyjunk teret egymásnak, ha van rá lehetőségünk.  Az üres tér a nagyvárosokban egyébként is kincs, ne pazaroljuk: utazáskor a csomagunkat tegyük az ölünkbe, ne foglaljunk el vele még egy ülőhelyet. A tömegközlekedésnél maradva, ha valaki kisajátította az egész kapaszkodót, ahelyett, hogy kínkeservesen, kitekeredve próbálnánk üres centiket keresni, tegyük szóvá, hogy más is szeretne fogódzkodni.

Ha nem egyértelmű, hol van vége a sornak, kérdezzük meg. Így elkerülhetjük, hogy feleslegesen várjunk, és az idegeinket is megkímélhetjük némi roncsolódástól amiatt, hogy a később érkezők beálltak elénk a sorba.

A rossz szagokat senki sem szereti, kímélje meg magát tőlük: az utcán heverő szemétkupacok mellett elhaladva ha nem muszáj, inkább ne vegyen levegőt. Törekedjünk arra, hogy mi se okozzunk kellemetlenséget, ne együnk a tömegközlekedési eszközökön, de legalábbis ne erősen fűszerezett, zsíros ételeket, amik olaj- és hagymaszaggal árasztják el az egész járművet.

Az étteremben pedig gyorsan csukja be maga után az ajtót, különben mindenki utálni fogja.

Vigyázat, átverés!

Bár néha nálunk is feltűnnek világsztárok, legutóbb például Jude Law és Eva Longoria, New Yorkban azért erre jóval nagyobb az esély. De még ott sem biztos, hogy egy híresség eszik tőlünk két asztalnyira, Pyle szerint 88 százalék az esélye annak, hogy csak egy sztár hasonmását szúrtuk ki.

Legyünk résen, át akarnak verni minket! Pyle egy New Yorkban klasszikus esetet illusztrál, ahol egy ember direkt nekünk jön, majd meggyanúsít, hogy a földre esett szemüvegét mi törtük össze, és követeli, hogy fizessük ki. Pyle szerint sokszor szimpla üveget tesznek a keretbe, hogy az még könnyebben eltörjön. Hasonló esetekről Budapesten is hallani: ne dőljünk be, ha valaki azzal jön, hogy a földön talált egy ékszert, és nekünk adja, hogy vigyük el a szerelmünknek. Egy sarokkal odébb valaki meggyanúsít majd, hogy loptuk az ékszert!

I love New York

Az életben maradáshoz a tehetség New Yorkban sem elég. A jó kapcsolati háló, a hatékony stressz kezelési képesség és az éleslátás hasznosabb lehet.

Pyle felhívja a figyelmet arra is, hogy a New York nyugati és keleti részének elrendezése teljesen más logikát követ. Szerinte a nyugati részen életmentő lehet mindig térképpel felszerelkezve útnak indulni, mert az utcák számozása igen trükkös. A keleti oldalon pedig azt érdemes megjegyezni, hogy a sugárutak egy idő után betűjelzést kapnak, mert a negatív számok összezavarnák az embereket. Valószínűleg Budapesten is okozna némi fejtörést egy Károly körút – 1 elnevezés.

Pyle New York két ikonikus épületének, Empire State Building és a Chrysler Building megkülönböztetésére is biztos receptet ad. A kezdőbetűk formáját kell figyelembe venni, az E betű szögletes formája az Empire határozott vonalát követi, a kerek C betű pedig a Chrysler lekerekített íveit. A Halászbástya és Budai Vár, valamint a Parlament és az Országos Széchenyi Könyvtár ilyen jellegű megkülönböztetésére nekünk sajnos nincs javaslatunk.

Pyle szerint a legtöbb turista New York egytizedének bejárása után kijelenti, hogy felfedezte a várost és levonja a következtetést, miszerint az zsúfolt és ő sosem élne itt. Budapest sem csak a Bazilikából és a Lánchídból áll, érdemes az eldugottabb helyeket is bebarangolni.