A Közlekedési Múzeum termeiben nem csak a Titanic, de testvérhajói: az Olympic és a Britannic, illetve a mentőhajó, a Carpathia történetébe is bepillanthatunk. A világ először a tragédiáról beszámoló tudósításokból hallott a Titanicról. Ezt prezentálja a terem szegletében látható kis fülke, ami az akkori híradástechnikát mutatja be. A tragikus ütközés körülményeiről mondja a rendező, Drobni Nándor: „Az akkori technikai előírásoknak megfelelően kettős oldallal és fenéklemezzel készítették el a hajót. Később kiderült, hogy a középső 5 rekesz fala csak 3 m-rel emelkedett a vízvonal fölé, ha magasabbra építették volna őket, akkor nem történhetett volna meg a tragédia. Később a Titanic testvérhajóit már eszerint építették át.” Az eredeti tárgyak nagy része a hajó műszaki részeit, dokumentumait mutatja be.

A hajón 2207 utas utazott, de csak 1178 hely volt a mentőcsónakokban, vagyis a hajón utazók valamivel több mint a felének biztosítottak menekülési lehetőséget arra az esetre, ha baleset következik be. „A hajó konstrukciós tervében eredetileg 64 mentőcsónak lett volna, de arra hivatkozva, hogy a Titanic elsüllyeszthetetlen és minden körülmények között biztonságos, illetve hogy a csónakok túl nagy teret vennének el az utasoktól a csónakfedélzeten, mindössze 20-at helyeztek el” - teszi hozzá Drobni.

Külön szekció foglalkozik Dr. Lengyel Árpád, a Carpathia magyar hajóorvosának történetével, aki kiemelt szerepet kapott a mentési munkálatok során. „A tragédiáról alig maradt fenn fotó, a tragédiát a túlélők visszaemlékezéséből rekonstruálhatjuk. A csónakokkal, ha szakszerűen használták volna, dupla annyi embert tudtak volna megmenteni, de nem így történt. A Titanicon mentési gyakorlatot sem végeztek, ami óriási felelőtlenség, ma már ez elképzelhetetlen” – mondja a rendező. A kiállításon látható egy filmdíszlet is, amiben James Cameron a mentési jeleneteket forgatta, így a látogatók láthatják, hány ember férhetett el egy ilyen járműben.

wikipedia.org

A hajó utasszámával és az eltűntek számával több dokumentum is foglalkozik, ám az adatok ellentmondásosak: a 2207 utasból 1496 tűnt el és 712 menekült meg az eredetinek tartott dokumentum szerint. Van azonban olyan forrás is, amely csak 706 túlélőt említ. Sokat emlegetett történet a „Spadden fiú” polármacijának sztorija. Több túlélő is említette, hogy amikor mentették az embereket, láttak egy kisfiút, aki magához ölelte a játék mackóját: a megemlékezések túlélőként emlegetik ezt a kedves kis figurát. A kiállításon is látható egy ilyen maci. Egy másik híres történet egy előkelő házaspáré, akik azért haltak meg, mert a hölgy kijelentette: a férje nélkül nem száll be a mentőcsónakba, pedig megtehette volna. Mivel az egész életüket együtt élték le, ő nem akar nélküle élni, inkább a halált választotta.

A fűtők szintjét és a posta részt érte el először a víz. A fűtő-személyzetnek azt a parancsot adták, hogy menjenek fel a fedélzetre és ott várakozzanak. Így ők segítettek a matrózoknak a mentőcsónakokat kiszabadítani. Volt olyan csónak, amit rendesen ki sem tudtak szedni a kötelek közül, mert egyből az óceánba borult a fűtőkkel együtt. Igazából ennek köszönhetően menekült meg a műszaki személyzet egy része.

A kiállításon van egy szekció, ami a hajó ma már feltárt roncsaival foglalkozik. „Ha a jéghegy elölről éri a hajót, akkor lehet, hogy megmenekült volna, de az oldalsó ütközés miatt, a hajótest sokkal nagyobb és a gyengébb felületen károsodott. Az orrész sokkal erősebb volt, míg a hajó oldala viszont sebezhetőbb, az építésénél felhasznált gyengébb minőségű szegecseknek köszönhetően, amelyeknek túl magas volt a salaktartalma, így az ütközéskor a súrlódás következtében sokkal könnyebben szétpattantak”.

A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajó köteles az utasai számára elegendő mennyiségű mentőcsónakkal rendelkezni, a rádió mellett 24 órás szolgálatot kell tartani, valamint a jelzőrakétákkal való összetéveszthetősége miatt nyílt tengeren tilos tűzijátékot fellőni.

(Az érdeklődők a Közlekedési Múzeumban július közepéig idézhetik fel a Titanic tragikus történetét.)