A levegő részecskeszennyezettségéhez sokféle anyag járul hozzá: ezek lehetnek szilárdak vagy folyékonyak, füst, gőz, korom, egyéb égéstermékek, vagy akár a szél által felkevert por, tengeri só, pollenek, spórák – magyarázza Losonczy György, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatója. A részecskeszennyezettséget fokozzák a fa vagy széna elégetése nyomán képződő füstök, a motorok kipufogógáza, de olyan másodlagos égéstermékek is, mint a szulfátok és nitrátok, amelyek porlasztott anyagok kondenzátumai vagy a légkörben oxidálódott gázok melléktermékei – írja a Semmelweis Médiasarok.

Stiller Ákos

A levegőben lebegő szennyező részecskéket aerodinamikai átmérőjük alapján osztályozzák, ez határozza meg, hogy a részecske milyen mélyen hatol be az emberi szervezetbe. A 10 mikronnál nagyobb részecskék nem kerülnek a felső légutaknál mélyebbre, az ennél kisebbek bejutnak a hörgőrendszerbe. Ma a legveszedelmesebbnek azonban a 2,5 mikronnál kisebb részecskéket (PM 2,5) tartják, mert igazolódott, hogy ez a méretű szennyeződés lejut a léghólyagocskákba is, sőt, bekerül a véráramba, ahol vérrögképző hatású. Ezek ezért nemcsak pulmonális, hanem – még inkább – szív- és érrendszeri kockázatot jelentenek.

A kilencvenes években több mint száz különböző vizsgálat erősítette meg, hogy a légszennyezettség kapcsolatban van számos betegség, sőt, a korai halálozás aránya. Ezután indultak el a több ezer, majd több százezer lakost bevonó 10-15 éves vizsgálatok, amelyek megerősítették, hogy a lakosság átlagos várható élettartama és a légkör tartós szennyezettsége között szoros kapcsolat áll fenn. Sőt, a PM2,5-szennyezettség sikeres, tartós csökkentése után, a következő 5-10 évben igazolták a halálozási kockázat csökkenését is.