Flickr (Creative Commons)

A tavalyi rengeteg botrányos átverés után nagy reménységgel nézünk az idei torkoskodás elébe, reméljük, minden gonosz étterem megjavult és olvasóink már csakis szépet és jót mesélnek majd nekünk félárú vacsorájukról.

Akár jót, akár rosszat tapasztalt, ha van kedve megosztani olvasóinkkal, írja meg nekünk a travelline@travelline.hu címre (vagy egyszerűen csak szóljon hozzá), ebben a cikkben minden véleménynek igyekszünk majd helyet biztosítani.

Következzenek tehát a folyamatosan érkező vélemények, amelyeket rendszeresen frissíteni fogunk ebben a cikkben, érdemes tehát többször is visszanézni, ha teljes képet kíván kapni a 2010-es Torkos Csütörtök estéjéről.

Amiatt írok, hogy ne csak negatív tapasztalatok legyenek, mert az étterem, ahol mi jártunk igenis megér egy nagyon nagy dicséretet.
Felkészülve arra, hogy milyen átverésekkel szokták a vendégeket becsapni, kinyomtatott szabályzattal vágtunk neki a Torkos Csütörtöknek, de szerencsére nem volt rá szükség. Budapesten a IX. kerületben a Kinizsi utcában elhelyezkedő Kaltenberg Bajor Királyi Étterem és Sörözőbe mentünk 6-an 21 órára volt foglalásunk és a bejáratnál a sor ellenére csak 5 percet kellett várni, amíg egy nagyon kedves pincér az asztalunkhoz kísért. Az étteremben telt ház, de mégsem látszott a pincéreken a napi fáradság (pedig látva a sok embert biztosan fáradtak voltak már) vagy az unottság, kedvtelenség. Elfoglaltuk az asztalt és a pincérek egyből ott voltak és készségesen kiszolgáltak minket és a normális étlapot kaptuk, nem valami aznapra lerövidítettet. :)
Ettünk levest, főételt és desszertet is, tehát mindent, amit lehetett kipróbáltunk és nem éreztük, hogy sürgettek volna minket. Legalább 4 pincér járt az asztalunknál az este során és mindegyik nagyon kedves és vicces volt. Az egyikük még a kiválasztott ételre is megmondta, hogy nem ajánlja, mert nem olyan finom és ajánlott helyette egy másikat, ami nagyon ízlett a társaság 3 emberének. Sajnálom, hogy manapság kevés étteremben jelennek meg az olyan pincérek, mint itt, akik erre tették fel az életüket és ez a hivatásuk nem csak a munkájuk. Megmondom őszintén még egyetlen étteremben sem találkoztam ennyire tökéletes és vendégközpontú személyzettel.
Az adagok megfelelőek, sőt még sokak is voltak. A végén a számla teljesen rendben volt és még az étlapon feltüntetett 10%-os felszolgálói díjat sem számolták fel. Nagyon kellemes 2 órát töltöttünk el és biztos, hogy ide bármikor visszatérünk. Mellékesen megjegyezném, hogy az egyik pincértől megtudtuk, hogy az étterem nagyon készséges volt, mivel akik csütörtökre nem fértek be a telt ház miatt, azok másnap, azaz pénteken mehettek ugyanazokkal a feltételekkel. Voltak akik még arra a napra se fértek be, azok kaptam egy kupont, amivel bármikor mehetnek és megkapják a Torkos Csütörtök 50%-os kedvezményét.
Nagyon nagyon ajánlanám bárkinek!

Én hétfőn voltam az Alabárdosban, ott egész héten van akció. az étlapon kívül van egy négyfogásos degusztációs menü kedvezményesen, féláron kaphatja a bort is az ember, a barátnőm azt ette, én az étlapról rendeltem. a hely tényleg egy lovagterem a várban, taszító, de a kaja miatt mentünk. alapból ajánlották a special menüt, de mivel az csak egy sor, csak 2 főétel közül lehetett választani, ezért csak egyet kértünk, és minden étel mellé az étlapról egyet nekem. pincérek összevissza emberek, de szimpatikusak, kenyeret csak kérésre hoztak, vizet mindig töltöttek, nem örültek, mikor nem kértünk bort. a kaják közül a legjobbak: levesek, kelkáposzta véreshurkaszeletekkel, és gulyásleves, fantasztikus. a főétel egyik a borjúszűz, borjúpofa, zellerpüré, a másik tányér malaccsászár, oldalas, véreshurka, zöldborsópüré. összesen 12 ezret fizettünk 7 fogásért.

Hédi nevű ismerősünk családjával a Namaste nevű indiai étterembe látogatott, ahonnan vegyes érzelmekkel távoztak. "Maga az étel ízlett, bár nem értek az indiai konyhához, de én élveztem, a gond a kiszolgálással volt. Nyilvánvalóan nem voltak felkészülve a megnövekedett forgalomra, körülbelül 30 asztalra egyetlen pincérlány volt. Ezért aztán a rendelések egy része eltűnt, soha meg sem érkezett az asztalunkhoz. Pedig jó hely különben a Namaste, tetszett."

Huszáros bátorság szükségeltetik a meredek lépcsőn lejutni a Huszár étterem pincehelyiségébe, mely nem oly rég még kuplerájként üzemelt. Az egykori tüzes mennyecskék kifejezetten jót tennének a kissé stílustalan berendezésnek. Néhány perc fejtörést okozott, hogy hová ültessenek le az akkor még szinte üres étterembe. A felszolgáló túlzott figyelmessége néha már kissé zavaró volt, de legalább törődtek velünk. Az ételek minősége, látványa meghaladta a hely színvonalát, bár ár-érték arány tekintetében azért erősen elgondolkodtató. Kisebb hibáktól eltekintve (bor túlhűtve, hamutál ürítése) jól éreztük magunkat. Kellemes este volt. Összességében ismerve az erős túlkínálatot a piacon a művészúr felkötheti a gatyáját, hogy műintézménye a jövő évi zabáljunk olcsóbban akcióban még működjék. Kívánom, hogy sikerüljön, számomra kellemes meglepetést okozva.
(Ezt a véleményt a HVG Gasztronómia rovatának küldte M.ZS. nevű kedves olvasónk)

Rendszeresen megfordulunk a gyöngyösi Vincellér Panzió éttermében, ahol kitűnő hangulat és az ismerősöknek kijáró tiszteletet tapasztaltunk eddig. Még azt is elnézik nekünk, hogy a sok finomságot tartalmazó étlapon található ételek választása helyett, szinte mindig ugyanazt kérjük. Nagyon szeretjük az itt készített tengeri halat, amelyet káposzta illetve paradicsomsalátával körítünk, s természetesen nem maradhat el mellőle a csípős zöldpaprika és a magvas barna kenyér sem. Az étel után a gesztenyepüré, s capucchino dukál. Most is ezt rendeltük, amelyet szintén jóízűen elfogyasztottunk. A meglepetés akkor ért bennünket amikor a számlát kértük. Már előkészítettük a megszokott összeget, ám a számlán lényegesen kevesebb szerepelt. Akkor tudtuk meg, hogy a Torkos Csütörtökön tévedtünk be kedvenc éttermünkbe. Nem elég, hogy finom volt minden, nem elég, hogy kedvesen és mosolyogva történik a kiszolgálás, mindezt még féláron is!!!  Jónak tartom ezt a kezdeményezést hiszen az étterem, - bár máskor sem üres- , telt házzal üzemelt, hogy minél többen vigyék annak jóhírét!

Az idei program a „Trattoria Mamma”. családias olasz kisvendéglő Budapest belvárosában kockás abroszú asztalokkal, és szinte állandó teltházzal, ahova az asztalfoglalás nem csak a torkos csütörtökön ajánlott. (amúgy itt már szerdán elkezdődött a torkos szezon) A pincérek barátságosak, közvetlenek. Pontosan olyan mértékben, amitől otthonosan érezhetjük magunkat. Az ételekről korrekt, szakszerű felvilágosítást adtak, amiből nem éreztük sem a nagyképű kioktatást, sem az erőszakos rábeszélést. Az ételek választéka és ízvilága erősen eltért a „helyben szokásos” pizzériákban megismert ízektől, de éppen ez tette hihetővé az étterem autentikusságát.

Az üzletvezető (érezhetően nem csak udvariasságból) megkérdezte véleményünket a vacsoráról, és később a távozáskor apró ajándékkal kedveskedett, amiből egyértelműen látszik, hogy a torkos napokat olyan lehetőségnek tekintik, ahol kibővíthetik (törzs)vendégkörüket. Nem érdemtelenül!

Mi a lányfalui Hársfa étteremben tivornyáztunk. Igazán jó ízű ételeket kaptunk, a házias konyha választékából: pl. libaleves macesz gombóccal, bableves, hagymás hátszín, hal, somlói, Gundel palacsinta. A kiszolgálás - lévén telt ház volt - kissé vontatottan haladt, de kedvesen. Ami az árat illeti, az étlapon feltüntetett összegek kissé magasak egy kiskocsma jellegű helyhez. az 50 százalékos leértékelés viszont már egyértelműen vonzóvá tette. Hét főre - üdítőkkel, illetve kristály vízzel, 2 sörrel - 15 ezer ft volt. :))
Gj

12 fős társasággal 9-re érkeztünk az Új Sipos étterembe Óbudára. Az ajtónál óriási kavarodás, a ruhatárban egy idősebb hölgy egyedül próbálta felvenni a harcot a befelé és kifelé igyekvők hadaival - sajnos nem sok eredménnyel. Az orrfacsaró izzadtságszagból csak mintegy 20 perc múlva szabadultunk, igaz akkor is csak az ajtóig, ott ugyanis ujabb 10 perc várakozással büntetett a főpincér - állítása szerint az előző társaság még nem adta át az asztalt. Fél 10-kor végre a helyünkre értünk, ahol újabb 15 perc kellett a pincér megjelenéséig. Felvette az italrendelést, majd közölte, hogy étlap sajnos egyenlőre nincsen, de ahogy felszabadul, jönni fog. Jött is 10 előtt pár perccel, majd újból eltűnt és még a türéshatáron belül kihozta a leveseket, de ezt követően végleg szem elől vesztettük. A teremben láthatólag hatalmas volt a káosz, össze-vissza rohangáló alkalmazottak próbáltak úrrá lenni a fejetlenségen: hol egy-egy étellel, hol egy ásványvízzel szaladgáltak ide-oda. A több teremből álló helyiség egyébként kb. 3/4-ig telt meg, 2-4 személyes asztalok még voltak szabadon, igaz több nagyobb társaság is volt.
Hosszas várakozás után háromnegyed 12-kor (a zárás hivatalosan 11-kor lett volna) megkérdeztük, hogy várhatjuk-e a vacsorát még a csütörtöki napon. A kissé provokatív kérdésre előkerült egy teremfőnöknek kinéző fiatalember, aki röviden közölte, hogy a vacsoránkat csak kb. 20 perc múlva kezdik el csinálni - igaz a várakozás fejében felajánlott egy-egy italt "kárpótlásul". Ezzel, nomeg a vacsorával sem akartunk tovább zavarni a már így is összeomlás előtt álló helyet, kértük a számlát, és éjfél előtt pár perccel éhesen távoztunk. A ruhatárban megint sorbaállás várt, a hozzánk hasonlóan vacsora nélkül távozók a kabátra várva egymásnak adták a közelben lévő gyorséttermek címét.

Torkos csütörtök helyett a torkos borzra asszociálva mi is egy éjjel-nappali gyorsbüfé felé indultunk....

KP

Egy is ünneprontást szeretnék elkövetni. Azt történt ugyanis, hogy ezelőtt mintegy ötven évvel óriási baklövést követtek el a szüleim. Bernadett (febr. 18., idén torkos csütörtök) helyett Zsuzsannának kereszteltek. Ez eddig nem zavart, de most, hogy beindult a "torkos csütörtök" őrület, már nem vagyok biztos a dolgomban. Idén ugyanis Zsuzsanna nevezetes napja (19-e) péntekre esett. Ezt a pechet! Nesze neked torkos csütörtök! A férjem egyébként is akkurátus ember, a névnap az névnap: pénteken vitt el vacsorázni. Nem röstellem: kemény nyakú katolikus keresztény létemre a böjti péntekeket talán még fontosabbnak tartom, mint az egyébként vallási szempontból dogmamentes zabálós rendezvényeket. A baj azonban ott kezdődött, hogy az éttermek, akik a torkos csütörtökön a vendégek minden óhaját-sóhaját igyekeztek kielégíteni, egy nappal később nemhogy hagyományos böjti ételekkel nem szolgálhattak, de be kellett érnem a fagyasztóból kikapott előre panírozott rántott sajttal vagy rántott gombával. Kedves vendéglátósok! Kérem Önöket, legyenek kedvesek figyelembe venni nem csak a jól kamatoztatható, bár evente egyszer kiaknázható, anyagi érdekek mentén továbbgondolt népi hagyományokat, hanem azokat a napokat is, mikor egészen egyszerűen egy kis odafigyeléssel, egy kis leleményességgel visszajáró vendégekre is szert tehetnek. Talán manapság, mikor a MÁSSÁG oly elfogadható, (mi több tamogatandó?) legyünk tekintettel azokra is, aik még "olyanok".

Szerda este (elő csütörtök :-D) a Kossuth Állóhajó -Vénhajó nevű éttermében voltunk.
Kiszolgálás az elvárható szinten, az étel kiváló (steak ill. salmonsteak) minőségben.
Mivel 8.30-as foglalásra egy bárból érkeztünk az italt már csak víz képviselte. AZ 50% akció csak az ételekre vonatkozik mint később számomra kiderült, de a pincér nem próbált más italt tukmálni. Ez utóbb szintén csak a pozitív összképet erősítette.
Tudom a történet nem hírértékű mert ennek kellene természetesnek lennie, de talán megerősítésként szót érdemel.

A helyszín: Hódmezővásárhely, Anno Vendéglő. A 47-es út mellett van, nagy parkolóval, fa játszótérrel (jó idő esetére), tágas épülettel. Belül barátságos, kényelmes, tiszta, igényes. Én és még 6 felnőtt,  3 kisgyermek társaságában vacsoráztam féláron. Az ital is féláron volt.
Az étlapon a főételeket körettel kínálják, persze ki lehet cserélni, de mindenki az eredeti mellett döntött. A haltál mellég pl. grillzöldség dukált. Sajnos a teltház miatt leegyszerűsítették a köreteket és sült krumpli, rizs, francia burgonya (kimeredve) voltak a köretek. Sajnos előre nem tudtuk, így többek közt a grillzöldség elmaradt. A görögsaláta friss volt. Ettől eltekintve, jól laktunk, mert maga a hús adag sem volt kevés. Rendes adagokat hoztak és az eredeti étlapról lehetett rendelni.
A hangulat jó volt, mert volt élőzene is. A személyzet sürgött-forgott, de ekkora vendégsereghez kicsit kevesen voltak, 1x vártunk fél órát a következő italrendeléséig. Ez még belefért. A 7 órára érkezők sokan voltak, több asztal, ők az ételre sokat vártak, de 9-re már ők is befejezték az evést, ahogy láttam.
A vendéglő egyik fele dohányzó, de mivel sok volt a gyerek (szinte minden asztalnál volt legalább 2-3), így nem tettek ki hamutálat. Nekünk ez pozitív volt. Ezért külön köszönet! 14500 Ft volt a számlánk végösszege.
összességében jó helynek tartom, és az apró bakik a tömegnek (teltháznak) tudható be szerintem. A 2 éves lányom azt mondta hazafelé a taxiban: Jövünk máskor is bulizni...
G.É.