Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megtartották az Aranyélet 2. évadjának premierjét, mi pedig már három rész alapján mondjuk azt, megérte várni a legjobb hazai sorozat folytatására. A rendszerváltási retró és az új főszereplő is telitalálat, miközben Miklósiék minden korábbinál mélyebbre süllyednek.
A nagyközönség számára még nem is vált elérhetővé az Aranyélet második évada, mégis mindenki erről beszél. Ennél nagyobb dicséret nem kell egy sorozatnak, főleg, hogy vele kapcsolatban már minden szuperlatívuszt ellőttek az újságírók. Pedig egyszerű tény, hogy a magyar HBO harmadik saját gyártású, egyben legeredetibb sorozata a – szerializált produkciókban meglehetősen gyenge – magyar tévétörténet legprofibb alkotása.
A szájhagyomány, az óriásplakátok, a facebookos jelenlét mind az Aranyélet mellett van – ha nem láttuk volna az új évad első részeit, azt mondhatnánk, szinte már gyanús ez a hype. De nem kell megijedni: a második szezon nemhogy tartja a színvonalat, de sikerült úgy emelni az alapból magasan lévő téteket, hogy nem vált sem önismétlővé, sem önmaga paródiájává.
Sőt. Képileg és történetében is újítottak annyit a készítők, hogy kellően friss maradjon a sorozat – a két rendező, Mátyássy Áron és Dyga Zsombor nem véletlenül emlegeti folyton, hogy mozis körülmények között dolgozhatnak –, de a jól bevált recepteken nem változtattak. Tegyük hozzá, nagyon helyesen. Miklósiékat továbbra sem kerüli el a balszerencse – nem mintha sokat tennének ellene –, Endre bá’ ugyanolyan laza, az úgynevezett magyar valóság pedig pimaszul a képünkbe röhög.
Persze hol vagyunk már az első évad elején felállított alaphelyzettől? Mira (Döbrösi Laura) valószínűleg már elfelejtette, milyen az osztály legjobb tanulójának lenni, Márknak (Olasz Renátó) sem az a legnagyobb lázadás, hogy lenyúl egy kis pénzt a fatertól, hogy elmenjen bulizni, de Atti és Janka (Thuróczy Szabolcs és Ónodi Eszter) házassága is egész más miatt van romokban, mint annak idején. Nem véletlen, hogy egy tárgyalóteremben vesszük fel velük a fonalat.
Igaz, csak a második jelenetben, az elsőben ugyanis egész máshol, és máskor járunk. Egy jó darabig szöveg nélkül vagyunk kénytelenek elhelyezni magunkat térben és időben: egy vadiúj Kadett volánja mögött bömbölteti az Ossiant, egészen addig, amíg bőrdzsekis haverja meg nem fordítja a kazettát, ahol már Bonanza Banzai szól. Oké, kilencvenes évek eleje. A táblán holland városok nevei. De ennek mi köze az egészhez?
A második évad marketingkampányának egyik legfőbb eleme volt a flashback-vonal felvezetése. A kezdésre így már a könyökünkön jön ki, hogy az évad nagyobb része a jelenben, egy kisebb, de annál fontosabb része pedig a kilencvenes években játszódik, ahol a főszereplők még fiatalabb énjeikkel jelennek meg. Az első epizód már fejest ugrik a retróba, az Aranka presszóban szürcsölt Kőbányaitól kezdve a Demjén-bulin át a borzalmas, de mégis működő hajszerkezetekig (ifj. Vidnyánszky Attila, riszpekt) olyan emlékképeket sűrítettek bele abba a néhány jelenetbe, amelyek láttán még azok is az orrukban érzik a rendszerváltás dohos szagát, akik még meg sem születtek ’89-ben.
Az ifjú rocker Attilát játszó Vidnyányszky mellett az Ónodi Eszter-hasonmás Waskovics Andrea is zseniálisan kapta el az idősebb karakterek jellegzetességeit, a fiatal Hollós Endre szerepébe bújó Kovács Tamás pedig nem sokban emlékeztet Anger Zsoltra, de kérdés nélkül bekajáljuk, hogy ilyen lehetett fiatalkorában a legszimpatikusabb alvilági figura. De a flashbackekben egy negyedik férfi is megjelenik – az ő karakterével nyerhet hatalmasat az Aranyélet második évada.
Nem öncélú nosztalgiavonatozásként kell elképzelni ugyanis a visszaemlékezéseket: az évad egyik nagy kérdése, hogy mi vezet odáig, ahol most Miklósiék vannak, tágabb kontextusban pedig arról, hogy miként baltázták, baltáztuk el a rendszerváltást. A korai, kisstílű seftelésekben volt Attiláék partnere Gáll Feri, aki egyszer csak újra a család életébe csöppen – váratlanul, mondhatni. Végh Zsolt őrülten izgalmas játéka önmagában feledtetni tudja azokat a gyengébb részeket, amelyek már csak nyomokban emlékeztetnek a Nagy Magyar Valóság Sorozatára.
Mert ilyenek is vannak, már rögtön az első részben. Azzal ugyanis nincs semmi baj, ha egy kicsit el akarnak rugaszkodni a valóságtól, de akkor azt csináljuk tökösen. Az alapból kicsit videoklipesen túlstilizált visszaemlékezésekbe például bőven férhetett volna egy kicsivel több trash: ha már Janka megjelenését lassított felvételben akarjuk mutatni, akkor csapjunk át full Tarantinóba: csavarjuk fel azt a Demjént maxra, és indulhat a zoom vagy a dolly. A félmegoldások elég kontraproduktívak tudnak lenni.
Hasonlóan meredek vonal a Márk körüli cselekményszál. A rap-dolgon már túl vagyunk, Marky G meg Muffhunterz, oké, de a fegyverrel hadonászó sulibárók is afölött a bizonyos hiteltelenségi szint fölött vannak, még ha később elég komikus pillanatokat is tartogatnak. Mira váratlan találkozása, és az ehhez kapcsolódó szerelmi szál is valamelyest hirtelennek, megalapozatlannak tűnt, de második nézésre már rá lehet találni a benne rejlő logikára. Ez csak újra bizonyította, hogy az Aranyélet olyan ritkaságszámba menő magyar sorozat, amit rétegei miatt érdemes újra- és újranézni.
Na meg az olyan zseniális jelenetek miatt, mint a „mindenki mondja el, mi történt ma vele” játékra épülő családi vacsorák, a jelenből szinte feltűnésmentesen a múltba váltó kocsmázás, vagy a két legérdekesebb új karakter kissé hollywoodizált, de iszonyatosan hatásos autóbeli beszélgetése. És akkor még nem is beszéltünk a felvezető résznek teljesen rendben lévő elsőnél sokkal jobban sikerült második és harmadik epizódról.
Amikor arra kértük a készítőket és a színészeket, hogy egy szóba sűrítve próbálják meg átadni a két évad közti legfőbb különbséget, a legtöbben arra jutottak, hogy a második évad mélyebb. És az első három rész után kijelenthető, hogy ez tényleg nem csak duma. A szereplők egyre mélyebbre kerülnek a bűnözés spiráljában, és hamar a 22-es csapdájában találják magukat: ahhoz, hogy kikerüljenek a bajból, újra törvénybe kell ütközni.
Az Aranyélet 2. évada november 6-án indul az HBO-n és az HBO GO-n.
Nem fullad bele a nosztalgiafröccsbe az Aranyélet 2. évada - forgatási riport
Három hónap múlva jön a magyar tévétörténet talán legjobban várt sorozatévada, az Aranyélet második szezonja, mi pedig a forgatáson próbáltunk megtudni, hova lehet fokozni az első évad izgalmait.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
